„Az életben átélt összes szenvedés ellenére van lehetőségünk a talpra állni” – mondta Giséle Pelicot a Telexnek adott interjújában A Himnusz az élethez című könyv nem csupán egy traumatikus élettörténetre való visszaemlékezés, hanem egyben felszólalás a szégyen és az áldozathibáztatás ellen.

Pelicot a Telexnek azt mondta, az interjúval és a könyvvel azt szeretné elérni, hogy ne az áldozathibáztatás, hanem az áldozat méltósága kerüljön előtérbe. Hangsúlyozta, hogy amikor küzdött a tárgyalás nyilvánosságáért, „a szerepek felcserélődtek”:

Kapcsolódó

az áldozatra rárakott szégyent próbálta olyan helyre tenni, ahol az valóban van – az elkövetőknél.

Részletesen beszélt arról is, mennyire megpróbálták a médiában és a közvéleményben „bűnössé tenni” őt, mintha beleegyezett volna a történtekbe vagy önmaga is hibás lett volna. „Már minden jelzőt hallottam, amit egy áldozatra rá lehet aggatni” – tette hozzá, és elmondta, hogy a több hónapos tárgyalás alatt nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is kimerült.

Pelicot nem csak a saját történetéről beszél: kritikusan szemléli a társadalmi hozzáállást is. Az interjúban emlékeztetett rá, hogy még ma is rendszeresen megjelennek „a kémiai alávetettséggel kapcsolatos mocskos esetek”, és szerinte ez tragikus társadalmi csapás, amely nem csak jogi, hanem mentalitásbeli változásokat igényel.

Gisele Pelicot az avignoni bíróságon 2024. november 27-én
Gisele Pelicot az avignoni bíróságon 2024. november 27-én
Kép: Getty Images, Arnold Jerocki

A könyv megjelenése körüli sajtóvisszhang kapcsán elmondta, hogy tartotta a férje nevét, mert úgy érezte, csak így tudja visszaszerezni azt az egyensúlyt, hogy ne csak a szégyen tapadjon ehhez a névhez. De ugyanakkor személyes részleteket is megosztott arról, hogyan próbál újra kapcsolatot építeni a családjával, különösen lányával, és hogy a múlt feltárása nem hozza automatikusan a családi egységet vissza.

Gisèle Pelicot története a közelmúlt egyik legsokkolóbb francia bűnügye: férje, Dominique Pelicot éveken át gyógyszerekkel elkábította, majd idegen férfiakat hívott a közös otthonukba, hogy megerőszakolják a mit sem sejtő nőt, miközben a történteket rögzítette.

Az ügy 2024-ben nyilvános perben zárult, amelyben a férjet 20 év börtönre ítélték.

Pelicot nem vonult vissza a nyilvánosságtól: küzdött azért, hogy a tárgyalás nyilvános legyen, mert – ahogy hangsúlyozta – „nem az én szégyenem”, és ezzel az áldozathibáztatás logikáját akarta megtörni. 

A házaspár lánya, Caroline Darian 2025-ben adott ki könyvet, az És többé nem hívlak Apának című kötetben elmeséli, hogyan élte meg ő a történteket, és milyen lett a kapcsolata szüleivel.

A könyv az Inda Press Kiadó gondozásában jelent meg, és ezen a linken rendelhetik meg.

A témában az Economx is közölt cikket korábban, melyben az elsőtől az utolsó pillanatig végigmentünk a sokkoló történeten.