Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor az Egyesült Államok és Izrael katonai csapást mért Iránra, a világ figyelme elsősorban a Közel-Keletre szegeződött. A harcok azonban nemcsak geopolitikai, hanem azonnali gazdasági következményekkel is jártak. Néhány hét alatt teljesen elszabadultak az olajárak. A Brent típusú nyersolaj hordónkénti ára a háború kitörése előtti, 2026. február 25-i 69 dollárról március 20-ra 112 dollárra ugrott, majd márciusban, áprilisban és május nagy részében is tartósan 100 dollár körül, illetve afelett mozgott. Az orosz export szempontjából kulcsfontosságú Urals nyersolaj ára még ennél is meredekebben emelkedett: a február végi 55 dollárról április 7-re hordónként 125 dollárra ugrott.
A drágulást elsősorban a kereslet hirtelen megugrása hajtotta, amelyet a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság, valamint a szoros lezárásával kapcsolatos kockázatok fűtöttek. Hiszen a háború nemcsak az árakat emelte fel, hanem felborította a piaci viszonyokat is. Míg 2026 januárjában és februárjában az Urals nyersolajat még 10–14 dolláros diszkonttal tudta csak értékesíteni Moszkva a Brenthez képest, a fegyveres konfliktus kitörése után ez a különbség gyakorlatilag eltűnt. Sőt, március végén és áprilisban előfordult, hogy az orosz olaj drágábban cserélt gazdát, mint a Brent – ez olyan piaci fordulat volt, amelyre az ukrán háború következtében kivetett szankciók óta nem volt példa.
A felár azonban nem maradt tartós. A Bruegel legfrissebb elemzése szerint május második hetében ismét megjelent az orosz olaj árengedménye (diszkontja), igaz, egyelőre jóval szerényebb mértékben, hordónként 6–7 dollárra zsugorodott. Az olajárak csak azután kezdtek meredekebben csökkenni, hogy június közepén bejelentették az Egyesült Államok és Irán közötti, a háborút lezáró megállapodást. A fegyvernyugvás azonban törékenynek bizonyult, és az elmúlt napok fejleményei alapján egyre nagyobb az esélye annak, hogy az egyezség felbomlik. Mindenesetre július 2-ára a Brent ára 72 dollárra, az Uralsé pedig 51 dollárra esett vissza.
De valójában mekkora hasznot húzott Moszkva ebből az egészből?
Az orosz pénzügyminisztérium július 3-án közzétett adatai alapján a költségvetés szénhidrogénekből származó bevételei egyértelműen megugrottak az iráni konfliktus hónapjaiban. Míg januárban 393,3 milliárd rubel volt (mintegy 4,48 milliárd euró), februárban pedig 432,3 milliárd rubel folyt be ezen a költségvetési ágon, addig márciusban már 617 milliárd, áprilisban pedig 855,6 milliárd rubel érkezett az államkasszába. Ugyanakkor a későbbi olajár-csökkenés a bevételekben is gyorsan megjelent. Májusban 678,9 milliárd, júniusban pedig 683,6 milliárd rubelre (megközelítőleg 7,8 milliárd euróra) mérséklődtek ezek az orosz bevételek. Ez ugyan visszaesést jelentett az áprilisi csúcshoz képest, ám még mindig jóval magasabb szinten áll, mint a háború kirobbanása előtt.
Az iráni háború váratlan nyertese az orosz költségvetés lett
Ha a háború előtti időszakot tekintjük viszonyítási alapnak, a kép még egyértelműbb. A januári és februári szénhidrogénekből származó bevételek átlagát összevetve a március és június közötti időszakkal,
Oroszország az iráni konfliktus nyomán eddig mintegy 1184 milliárd rubel – megközelítőleg 13,5 milliárd euró – többletbevételhez jutott.
Ez az összeg első látásra nehezen értelmezhető, makrogazdasági léptékben azonban már jól érzékelteti a háború pénzügyi hatását. A Nemzetközi Valutaalap 2026-os előrejelzése alapján ez a bevétel az orosz nominális GDP hozzávetőleg 0,5 százalékának felel meg, vagyis néhány hónap alatt akkora pluszforrást termelt az államkasszának, amely önmagában is érzékelhető hatással lehet az orosz költségvetésre.
A háború rövid, kedvező közjátéka azonban nem volt képes elfedni azt a lassú, makacs és egyelőre feltartóztathatatlannak tűnő folyamatot, amelynek mélyén az orosz energiaexportból származó bevételek fokozatos apadása húzódik. A költségvetés 2026 első hat hónapjában összesen 3660,7 milliárd rubel szénhidrogén-bevételhez jutott, ami jelentősen elmarad a 2025 azonos időszakában elért 4734,7 milliárd rubeltől. Ennek hátterében mindenekelőtt az áll, hogy az Urals nyersolaj átlagára 2025 második felétől kezdve, majd 2026 első hónapjaiban is tartósan alacsonyabb szinten ragadt, mint a korábbi időszakban, és ez csendesen, de következetesen szűkítette az orosz költségvetés lehetőségeit.
Vagyis a március és június között jelentkező többletbevétel nem egy tartós fordulatot jelez, hanem inkább egy átmeneti kilengést. Az iráni háború nyomán bekövetkezett olajárrobbanás egy rövid időre ugyan megakasztotta, sőt visszájára fordította az orosz költségvetés szénhidrogén-bevételeinek addig szinte megállíthatatlannak tűnő lejtmenetét, ám a számok mélyebb rétegeibe tekintve inkább egy múló fellélegzés rajzolódik ki, semmint egy új korszak kezdete: egyelőre semmi nem utal arra, hogy ez a kedvező állapot tartósan fennmaradhatna.
De a háború okozta olajpiaci sokk hatása messze túlmutatott a költségvetési mérlegeken. A magasabb energiaárak átmenetileg az orosz gazdaság több fontos mutatóját is kedvezőbb irányba mozdították el, mintha a nyersanyagpiac váratlanul néhány hónapnyi lélegzetvételhez juttatta volna a szankciók és a háborús kiadások szorításában működő gazdaságot. Ezt tükrözi, hogy a Nemzetközi Valutaalap áprilisban felfelé módosította Oroszország 2026-os növekedési előrejelzését: a januárban prognosztizált 0,8 százalék helyett már 1,1 százalékos GDP-bővüléssel számolt. Közben az orosz deviza is erősödni kezdett, az átlagos árfolyam a februári 76,9 rubel/dollárról májusra 72,8 rubelre javult, ami az infláció mérséklődéséhez is hozzájárult. Az éves fogyasztói árindex májusra 5,3 százalékra csökkent – ez 2023 augusztusa óta a legalacsonyabb érték –, így az Orosz Központi Bank júniusban 14,25 százalékra mérsékelhette az irányadó kamatlábat.
Mindez azonban aligha értelmezhető fordulatként. Inkább csak ahogy azt már említettük egy rövid lélegzetvételről van szó egy olyan gazdaság számára, amelyet a háború költségei, a szankciók és az egyre szűkülő bevételi források egyszerre szorítanak.
Az iráni konfliktus nyomán keletkezett, a GDP mintegy fél százalékának megfelelő többletbevétel és a kedvezőbb makrogazdasági mutatók enyhítették ugyan a nyomást, de nem írták felül azokat a szerkezeti problémákat, amelyekkel az orosz gazdaság továbbra is szembesül. A magasabb olajárak mégis elérték legfontosabb politikai-gazdasági hatásukat: időlegesen kiszélesítették Moszkva fiskális mozgásterét. Ez a váratlanul keletkezett pénzügyi tartalék önmagában nem változtatja meg Oroszország hosszú távú gazdasági pályáját, arra azonban elegendőnek bizonyulhatott, hogy a Kreml – legalább átmenetileg – könnyebben finanszírozza az Ukrajna ellen folytatott háborút.
