Amikor 2025 októberében, a dél-koreai G20-csúcstalálkozó margóján a világ két legbefolyásosabb vezetője, Donald Trump és Hszi Csin-ping kezet fogott, egy rövid, de annál pusztítóbb időszakot zártak le.
Az azt megelőző, április elejétől öt hétig tartó totális kereskedelmi háború és az azt követő kölcsönös zsarolási hullám rávilágított egy alapvető igazságra: a 21. század két szuperhatalma jelenleg nem tudja térdre kényszeríteni a másikat.
A mostani, május 14-15-i pekingi csúcstalálkozó elvileg ennek a felismerésnek a betetőzése, egy mechanizmusokkal megerősített „modus vivendi” gyakorlati kidolgozása kellene, hogy legyen. Nem áttörésről, hanem az együttélés szabályainak újratárgyalásáról van szó.
A győzelem illúziójától a pragmatikus kényszerig
A Trump-kormányzatok visszatérő narratívája volt az első ciklus óta, hogy a technológiai korlátozások, a fegyverkezési verseny és a brutális vámok majd jobb belátásra bírják Pekinget. Ez a stratégia azonban kifulladt − mutatott rá érdeklődésünkre Eszterhai Viktor. Az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa kifejtette:
a felek rájöttek arra, hogy a hidegháborús eszköztár nem segíti a nemzeti célokat. Az Egyesült Államoknak a belső stabilitás és gazdasági ereje visszaállítása, a „Make America Great Again” ígéretének teljesítése, Kínának pedig a társadalmi modernizáció folytatása az elemi érdeke. Ezek jelentősége mellett eltörpül a közvetlen nagyhatalmi vetélkedés, bár az is igaz, hogy mindkét fél a belső megerősödést a riválissal szembeni felülkerekedés biztos útjának is látja.
A tavalyi tűzszünet óta azonban a dinamika megváltozott a szakértő szerint. Míg Trump belföldön bírósági ítéletekkel és a népszerűtlen iráni háborúval küzd, addig Kína csendben, de módszeresen élesítette gazdasági kényszerítő eszközeit.
Peking ma már törvényi keretekkel bünteti azokat a külföldi cégeket, amelyek eltolják az ellátási láncaikat az országból, és szigorúan ellenőrzi a ritkaföldfémek kivitelét.
Ezzel az egyre több fronton háborúzó amerikai elnököt a legérzékenyebb pontján, a hadiiparon keresztül találták el
− fogalmazott Eszterhai Viktor, aki úgy látja, hogy mindez akkor is igaz, ha a geopolitikai sakktáblán Venezuela háttérbe szorításával, majd az iráni háború eszkalációjával Peking pozíciói és nagyhatalmi státusza is érzékeny veszteségeket szenvedett.
Trump és az iráni mellékszál
A mostani találkozóra Trump tehát nem az erő pozíciójából érkezik. Az iráni háború, amely a közel-keleti káosz mellett globális energiaválságot is okozott, 60 százalékos elutasítottságot hozott az amerikai elnöknek.
„Míg hónapokkal ezelőtt Irán szorongatása – Kína egyik kulcspartnerének és olajforrásának korlátozása révén – javította volna Trump tárgyalási pozícióit, mára a helyzet megfordult: az elnöknek égető szüksége van egy diplomáciai kijáratra” − húzta alá az NKE munkatársa, aki úgy vélte:
„Szinte biztos, hogy Trump most abban reménykedik, hogy Hszi segítségével sikerül rávennie Teheránt a megállapodásra, ami hatalmas külpolitikai győzelem lenne a novemberi félidős választások előtt”.
Emiatt azonban Washington kénytelen lesz engedményeket tenni. Peking számára továbbra is kulcskérdés az amerikai technológiai exportkorlátozások enyhítése, különösen a fejlett chipgyártáshoz kapcsolódó szankciók területén. Emellett Tajvan ügyében is várhatóan egyértelműbb amerikai garanciákat szeretne elérni a status quo fenntartására.
Mire számíthatunk Pekingben?
Bár a diplomáciai díszletek – állami bankett, közös teázás a Mennyei Béke Templománál – grandiózusak lesznek, a várakozások szerények.
A delegáció tagjai között ott találjuk Elon Muskot (Tesla) és Tim Cookot (Apple), de a hiányzók listája, például az Nvidia vezérének távolléte azt jelzi, hogy a kritikus technológiai megállapodások még váratnak magukra.
A térség szakértője szerint a legvalószínűbb forgatókönyv a „felszínes tűzszünet” meghosszabbítása és a tavaly megkezdett mechanizmusok további építése. Megállapodhatnak néhány szimbolikus ügyben:
- Kereskedelmi csomagok: Amerikai mezőgazdasági termékek (szója, marhahús) és Boeing repülőgépek vásárlása.
- Konzultációs mechanizmusok: Állandó gazdasági egyeztető fórumok működtetése az eszkaláció elkerülésére.
- Humanitárius gesztusok: Bebörtönzött állampolgárok vagy a hongkongi Jimmy Lai ügyének érintése.
Miért jó hír ez mégis a világnak?
Bár sokan gyengének látják a készülő megállapodást, a világgazdaság szempontjából már a status quo fenntartása is siker.
A pekingi csúcstalálkozó nem fogja megoldani a két nagyhatalom közötti alapvető ellentéteket, és nem születik egy új, G2-alapú világrend. Azonban egy olyan korban, ahol a nagyhatalmi kapcsolatok újbóli elmérgesedése senkinek sem érdeke, a „tárgyalt keretek” közötti rivalizálás a legtöbb, amit remélhetünk − közölte kérdésünkre Eszterhai Viktor, egyben zárásként hozzáfűzte:
„Trumpnak győzelem kell, Kínának stabilitás! A kettő eredője pedig egy törékeny, de működőképes béke lehet”.
