A háború kitörése óta tömegével hagyta el Oroszországot és Belaruszt a fiatal, magasan képzett munkaerő. A Corvinus kutatója a
GitHub online platformon elérhető 45 ezer adat segítségével azt vizsgálta
tanulmányában, hogy Ukrajna orosz megszállása óta milyen arányban hagyták el
anyaországukat az orosz és belarusz szoftverfejlesztők.
Amíg a háború miatt hazájukból menekülő ukrán lakosságról
viszonylag pontos adataink vannak, sokkal kevesebbet tudunk az orosz és a velük
szövetséges fehérorosz magasan képzett emigráltak tömegéről – foglalta össze.
Ők elsősorban a gazdasági szankciók, a besorozástól való félelem és a háborúval szembeni morális szembenállás miatt hagyták el országukat. Annak ellenére, hogy az orosz állam például adócsökkentést és más kedvezményeket is bevezetett, hogy maradásra ösztönözze őket, a helyi munkaügyi szervek becslése szerint tavaly év végéig az IT-szakemberek 10 százaléka emigrált Oroszországból.
Johannes Wachs szerint azonban ennél jóval magasabb az
arányuk.
A EPJ Data Science című folyóiratban megjelent tanulmányában
a szerző a második világháború utáni Németország helyzetével von párhuzamot,
ahol a háború következtében tömegesen meghalt vagy emigrált értelmiségi réteg
hiánya évtizedekkel vetette aztán vissza a német gazdaság fejlődését:
a szellemi tőkét mindig sokkal hosszabb időbe telik és bonyolultabb, illetve költségesebb is pótolni, mint a lerombolt fizikai infrastruktúrát
– teszi hozzá a kutató.
A szakirodalomban jól dokumentált, hogy a magasan képzett munkaerő emigrációjának milyen rövid és hosszú távú hatásai vannak az anyaország, illetve a fogadó ország gazdaságára.
Az agyelszívás szinte azonnal
érezteti negatív hatását az anyaországban: bizonyos szakemberekből hiány lép
fel, ami az egész iparág, közvetve pedig más szektorok fejlődésére is negatívan
hat. Ezenkívül másodlagos hatásként jelentősen növeli az otthon maradt képzett
munkaerő bérköltségét. A fogadó ország gazdasága ezzel szemben általában
jelentősen profitál a magasan képzett külföldi munkaerőből.
Az agyelszívás 11-30 százalék közötti lehet
Azért, hogy pontosabb képet kapjon a modern államok
versenyképességét egyik legjobban meghatározó szektor, az IT-ipar, azon belül
is a magasan képzett orosz és belarusz szoftverfejlesztők emigrációjának
mértékéről, nagyjából 45 ezer elérhető fejlesztői profil alapján az orosz és fehérorosz szoftverfejlesztők 2021 februárjában a
GitHubon szereplők geolokációs adatait hasonlította össze a 2022 novemberében
látható adataikkal.
Az adatokból az látszik, hogy 2022 novemberére nagyjából az
orosz szoftverfejlesztők 11 százaléka, a belarusz fejlesztőknek pedig a 16 százaléka biztosan elhagyta anyaországát és külföldön telepedett le. Ezeknek a
fejlesztőknek már más ország van beállítva lakóhelyként a GitHubon.
A korábban
Oroszországban és Fehérországban élő fejlesztőknek pedig egy másik jelentős
csoportja elrejtette lokációját a platformon. Ha őket is az emigráltakhoz
számítjuk, Wachs úgy becsüli,
összesen az aktív orosz szoftverfejlesztők 28 százaléka, belarusz társaiknak pedig 30 százaléka hagyhatta el országát. Ugyanebben az időszakban a háború által nem sújtott környező országokból mindössze a szoftverfejlesztők 8 százaléka költözött tartósan külföldre.
Mivel a szoftverfejlesztők között különösen magasan
reprezentáltak a fiatal férfiak, akik joggal tarthattak a hadseregbe való
besorozásuktól, már néhány hónappal Ukrajna megszállása után elindult a
kivándorlásuk. Sokan vannak, hiszen a többi posztszovjet államhoz hasonlóan
Oroszországban is erős hagyománya van a mérnökképzésnek. Az éves orosz export bruttó 7,1 százaléka kötődik az információtechnológiai és az infokommunikációs
iparhoz.
Az ukrán helyzet merőben más
A háború kezdete óta minden tizedik orosz szoftverfejlesztő
és minden harmadik fehérorosz fejlesztő tartósan elhagyta hazáját. Ráadásul a GitHubon
elérhető tevékenységük alapján ezek a szakemberek kimagaslóan produktívak
voltak. Ennek rövid és hosszabb távon is nagyon komoly hatása lesz az orosz
IT-szektorra, közvetve pedig az ország gazdaságára is.
Ukrajnában a jelek szerint nem történt hasonló arányú fejlesztői emigráció. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy a fiatal férfiaknak megtiltották az ország elhagyását, illetve, hogy a legtöbben személyesen is motiváltak országuk védelmében
– magyarázza a kutató.
És hogy mely államok fognak rövid távon profitálni az
országukat tömegesen elhagyó orosz és fehérorosz IT-szakemberek tudásából?
A legtöbb orosz szoftverfejlesztő az Egyesült Államokba, Németországba, illetve
Oroszország közelében fekvő államokba, Grúziába és Örményországba költözött. Az
orosz fejlesztőkkel szemben a fehérorosz szoftverfejlesztők túlnyomó többsége
csak a környező országokig ment: az emigráltak 53 százaléka Lengyelországban,
Litvániában, Ukrajnában vagy Lettországban kezdett új életet.