„Totális győzelmet egyik fél sem arathat, békerendszernek híre-hamva sincs, ezért az egyetlen lehetőség, hogy elkerüljünk egy esetleges atomháborút, a tűzszünet” – mondta Bogár László az InfoRádió Aréna című műsorában.
A közgazdász szerint Magyarországon világosan látjuk, hogy státuszunk társadalmi, gazdasági, politikai értelemben pont annak volt köszönhető, hogy „magunk felett tudtuk a német–orosz együttműködésre épülő harminchárom év legalapvetőbb hatalmi talapzatát”. Ez volt a történelmi érdekeinknek leginkább megfelelő stratégia, hiszen ennek a köztes Európának csak akkor lehet jó, ha éppen nincsen háború – vélekedett Bogár László.
A két világháborúban megtapasztalhattuk, hogy a köztes Európának mindenféle szempontból kényelmetlen a helyzete, ha a német és orosz birodalom éppen háborúzik egymással.
A német-orosz béke fenntartása amerikai ellenérdek
Ebben a térségben kivétel nélkül mindenkinek az az elemi, hosszú távú nemzeti érdeke, hogy a német és orosz birodalom lehetőség szerint békében és kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésben legyen egymással – magyarázta a szakértő.
De mivel az amerikai birodalomnak ezzel éppen ellentétes az érdeke, ez a gázvezeték felrobbantásával elég egyértelműen kiderült, bizony rendkívül nehéz a helyzet, kutyaszorító
– tette hozzá Bogár László.
Zavartalan, békés rendszerre épített a rendszerváltás
Bogár László elmondta, hogy a rendszerváltás rendszere a Baltikumban, Lengyelországban, Magyarországon gazdasági értelemben kizárólag arra épült, hogy a német–orosz együttműködés zavartalan, és mi ebből hasznot húzunk, „hiszen az történt, hogy az olcsó és megbízhatóan hozzáférhető orosz energiából csináltak német cégek Mercedest meg Audit”.
A globális hatalomgazdaságban, így helyezték el Magyarországot, ami ellen lehet törekedni egy kicsit kedvezőbb pozícióért, de a táplálkozási piramis legalján kezdjük – vélekedett a közgazdász.
Megjegyezte, egyelőre csak Magyarországon érzékeli a politika, hogy ha összeomlott a két pillér, akkor összeomlott a rendszerváltás rendszere, Lengyelországban, Csehországban, mindenütt.
Függetlenül attól, hogy ki hogyan ítéli meg ezt a háborút, azt a példát véve, hogy 1938-tól 1941-ig háromszor váltott oldalt a három szereplő, elég nehéz eldönteni, hogy mikor, ki áll a jó oldalon, és ez részben válasz is arra, hogy a háború után aszerint ítélnek itt, hogy ki állt a jó vagy rossz oldalon.
Hangsúlyozta a történelem segítségével, hogy miközben a birodalmi szemléletmódra alapozva a nagyhatalmak azt a képet próbálják közvetíteni magukról, hogy stratégiai elveik vannak, a három szereplő három év alatt három különböző kombinációban próbál valamit tenni annak érdekében, hogy valami olyan történjen, ami segíti az ő stratégiai érdekeit.
Az atomháború elkerülésében való hit erősíthetné a szövetséget, bár nem nagyon működik. Úgy látszik – ahogy az oroszok nyíltan ki is mondják ezt az amerikai elemzőkkel együtt –, folyamatosan növekszik az atomháború kockázata.
