Szokása szerint, az újév első napjaiban mérlegre tette az előző évi németországi villamos energia termelést a Fraunhofer ISE. Az intézet szerint a 2021-es kép csak első ránézésre tűnik roppant egyszerűnek: a szélből kevesebb "termett", ezért szénből többet termeltek. Közelebbről szemlélve azonban a zöldenergia visszaesése, illetve megtorpanni látszó térnyerése jóval árnyaltabb helyzetképet mutat, miközben egy eddig figyelembe nem vett kockázati helyzet lehetőségére is figyelmeztet.
Ahogyan 2019-ben és 2020-ban, úgy tavaly ilyenkor is a kutatóintézeti adatokból az a bizakodás jött át leginkább, hogy az előre kijelölt úton sikerült még egyet-kettőt előbbre lépni. Tavaly a Fraunhofer ISE azt jelentette, hogy az előző évhez képest 4 százalékkal több zöldenergiát termeltek a rendszer szereplői, és így a ténylegesen a konnektorból vett árammennyiség több mint felét a megújulók töltötték fel a rendszerbe. A szél elérte az energiamixben a 27 százalékot, a napenergiával kiegészítve pedig 183:178 (TWH) arányban képesek voltak lenyomni az összes fosszilis forrású árammennyiséget is. Ekkor, az évek óta zuhanó szén és stagnáló-süllyedő nukleáris részarány ismeretében akár úgy is tűnhetett, hogy a lényeges dolgok eldőltek, a szénerőművek pedig hamarabb bedobják majd a törölközőt, mint azt a Merkel vezette utolsó kormányzat 2038-ra kipolírozta.
Mindezt csak azért érdemes visszaidézni, mert így érthetőbbé válik, hogy a tavalyi év, amikor a további menetelés nem vált ilyen egyértelműen láthatóvá, a 46 százalékos zöldenergiás energiamix arány miért tudott kiváltani nem várt reakciókat az elemzőkből. Az első, felületes olvasatban 2021 volt az az év, amikor a megújulók 50,5 százalékról 45,8 százalékra "zuhantak" úgy, hogy közben a szén húsz százalék feletti mértékben visszahízott. A Fraunhofer intézetnél politikusabb, inkább thinktank jellegű akciózást felvállaló Agora Energiewende azt is hozzátette mindehhez, hogy 2021-ben 33 millió tonnával (4,5 százalékkal) erősödött a szén-dioxid-kibocsátás 2020-hoz viszonyítva, és így Németország tavaly - ahelyett, hogy a maga elé 2020-ra kitűzött - 1990-hez viszonyítottan - 40 százalékos kibocsátás-csökkentést tovább erősítette volna, visszaesett a korábban már teljesített, 38 százalékra.
Ez azonban ugyanannak a problémának a leírása és továbbdramatizálása, és csak ezekből az arányokból valószínűleg kár messzemenő következményeket levonni, mivel nemcsak, hogy különböző súlycsoportok arányszámai keveredtek egy sorba, de a mennyiségek és a német energiátmenetben lezajló folyamatok társítása nélkül ezek az arányok megtévesztők is lehetnek.
Szél, nap csillagok
Németországban a zöldenergia térvesztése egyértelműen a szélerőművek számlájára írható. Arra, hogy miközben összességében a nettó villamosenergia-termelés 2021-ben, kismértékben (12 TWh) tovább nőtt a koronavírus-járvány utáni gazdasági felfutásnak köszönhetően - és így elérte a 490 TWh szintet -, a megújuló energiatermelés a tavalyi, majdnem 240 TWh szintről 225 TWh alá esett vissza. Ezzel a csökkenéssel egyik oldalról nézve rosszabbul teljesített a szektor még a 2019-es évnél is (237 TWh), másrészt viszont a -15 TWh összességében egyáltalán nem a világvégét jelző tábla, pláne, hogy mindez csak és kizárólag a szélerőművek termelésének visszaesésével függ össze.
Leginkább azzal, hogy a 2020-as év rekordszeles volt, a 2021-es viszont a sokévi átlagos szélerősséget és mennyiséget sem produkálta. A részletes statisztikákból kibogarászható, hogy a szárazföldi (onshore) farmok majdnem 300, a tengeri (offshore) erőművek pedig majdnem 400 órával kevesebbet dolgoztak tavaly, mint egy évvel korábban. Így nem is meglepő, hogy a 2020-ban megtermelt 132 TWh után tavaly az on-, és az offshore szélerőművek csupán 113,5 TWh-ányi áramot adtak a hálózatra.
A különbség érzékeltetéséhez talán elegendő kapaszkodót jelent, hogy a világ jelenleg legnagyobb tengeri szélerőműve, a 2021. decemberében bekapcsolt Hornsea 2 - ami valójában egy három részből álló, a tervek szerint 2025-re végül 6 GW maximális teljesítményre képes projekt második tétele - a maga 165 darab, egyenként 8 MW-os szélturbinájával (vagyis 1320 MW névleges termelőpotenciállal) évente valamivel több, mint 4 TWh áramot fog a brit hálózatra adni.
A szárazföldi szélerőművek 89,5 TWh-t termeltek, a tengeri platformok 24 TWh-t; ez utóbbi mennyiségből a legnagyobb falatot az Északi-tengerben álló szélturbinák produkálták (18,5 TWh). E termelési adatok alapján az is látszik, hogy a korábbi éveknél jobban visszaütött az, hogy a német szélerőműves kapacitások bővítése 2021-ben - ahogyan az utóbbi években jellemzően - nagyon szerényre sikerült. Annyira, hogy offshore szinten nem is volt bővülés (továbbra maradt a 7,8 GW kapacitás), míg onshore-fronton is csupán 1,7 GW plusz kapacitás került a rendszerbe (amivel az összes szárazföldi termelőpotenciál 56,1 GW-ra nőtt).
A németországi szélerőművek az ország összesített nettó villamos energia termelésének így is mintegy 23,1 százalékát tették ki, ami az energiamix-tortából a legvastagabb szeletet biztosítja számukra.
A napelemes rendszerek kapacitásnövekedése a szélnél lényegesen nagyobb volt. A 4,9 GW plussz rendszerbe építéssel novemberre 58,6 GW lett a német pv-potenciál, mely végül 44,6 TWh villamos energiát adott a hálózatra (de megközelítőleg 4 TWh-t a saját rendszeréből direkt adott a fogyasztóinak). A fotovoltaikus rendszerek 2021-ben azonban szintén kevesebb energiaforráshoz jutottak mint egy évvel korábban: az energiadiagramok szerint a teljes terheléssel futott (napsütéses) órák száma a 2020-ban mért 927-tel szemben tavaly csak 857 óra volt. Ezzel együtt is: a gyarapodó napelemes áramtermelő potenciál végül 0,7 TWh-val több áramot termelt mint egy évvel korábban, és ezzel kishíján elérte 10 százalékot az energiamixben. Ráadásul:
a március és augusztus közötti időszakban a napelemes rendszerek minden hónapban több áramot termeltek, mint a széntüzelésű erőművek, az áprilistól októberig tartó időszakban pedig a gáztüzelésű erőműveket múlták felül.
Néhány újabb napelemes rekord is született ezekben a hónapokban: április 27-én 13 órakor rögzítették a rendszerben az új teljesítményrekordot (37,8 GW), május 30-án a napi energiamix-részesedési csúcsot (30 százalék), június 27-én (13:30-kor) pedig a pillanatnyi energiamix-részesedési rekordot (60,9 százalék). Az egy hónapban hálózatra adott energiamennyiség legmagasabb értékét júniusban mérték, ami 7,1 TWh volt.
A vízenergia 1,2 TWh többlettel zárt 2021-ben és 19,4 TWh-át adott a rendszerbe; , a biomassza pedig - amolyan +0-ásként -, picit teljesítette felül az előző évi 43 TWh-ás mennyiségét és ezzel 8,8 százalékig jutott az energiamixben. Noha sem a vízre, sem a biomassza energiaforrásra épült termelőkapacitások nem változtak, a jelentőségüket talán azzal a legegyszerűbb érzékeltetni, hogy a német biomassza termelés nagyságrendileg összevethető Magyarország teljes éves áramfogyasztásával (46 TWh).
A német zöldenergiatermelésben így állt össze tavaly az a 225 TWh, ami azzal, hogy 15 TWh-val kevesebb mint egy évvel korábban, hat százalékot csökkenve a megújulók részesedését 50 százalékról 45,7 százalékra vitte le.
Szén: 20+ százalék
A gyengébb szélenergiás termelés kompenzálására a németek elsősorban a még meglévő lignittüzelésű erőműveikre támaszkodtak. Pláne igaz volt ez az év második felében, amikor a gázárak elszabadultak az európai piacon, és így nem érte meg belőlük az ugyancsak jelentősen dráguló áramot előállítani. A német barnaszén erőművek tavaly összesen 99 TWh áramot adtak a hálózatra - áll a Fraunhofer jelentésében, ami azt is jelenti, hogy az előző évhez képest 16,9 TWh-tal több áramot termeltek - és így a tortából is nagyobb, egy 20,2 százalékos méretű szelet lett az övék.
A szél és a szén mögött a harmadik helyet az atomenergia szerezte meg, de az az év végén lefelezett nukleáris flotta miatt már biztos, hogy e rangsorolásban ennyire elől az atom utoljára szerepelt. A 2021-ben termelő hat atomerőmű a több mint 65 TWh-jával 13,3 százaléki jutott ez az energiaforrás.
A gáz viszont - a már szóba hozott gázárrobbanás miatt több mint 10 százalékos termelés-visszaesést szenvedetett el, és 10,4 százalékra volt képes.
Mindezekből az olvasható össze, hogy a "felfordulást" 2021-ben egy alig 5 százalék arányú átrendeződés idézte elő, ám ez az energiamennyiség (15 TWh) egyáltalán nem kezelhetetlen méretű probléma.
Ahogyan az a napelemek teljesítményadatainál igazolódott: kevesebb energiaforrásból is lehet többet termelni. Feltéve, hogy a termelőerők mennyisége nő. Ha több szélturbina forgott volna ugyanabban a szélmennyiségben, mint tavaly, több áramot termeltek volna a rendszerre - ez ilyen egyszerű. És ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami Németországban eddig is tudott, ám figyelmen kívül hagyott kockázati tényező volt a rendszerben.
A cikk ugyan becsábult abba az általános érvényű tévedésbe, hogy a németek az egész EU-t meg akarnák tisztítani a nukleáris erőművektől, de ez ettől még nem igaz. Az uniós tagállamok ma is szabadon határozhatják meg energiaszerkezetüket, és dönthetnek akár az atomerőmű építés mellett is. Ez ügyben az a nem magától értetődő, hogy ehhez kaphatnak-e uniós támogatást vagy sem. A németek vélekedését e kérdésben az utóbbi napok hírei egyébként konkretizálták, de ezzel együtt is többnyire igaz, amit a 444-es cikk állít: jelenleg Németország jól halad, de az energiaátmenetéhez szükséges útjának még csak a felénél tart.
Egy francia lapnak az uniós belső piac biztosa, a francia Thierry Breton (aki korábban volt gazdasági, pénz- és fejlesztésügyi miniszter is) néhány napja azt nyilatkozta, hogy Franciaországnak 2030-ig, a meglévő atomerőművi potenciál fenntartásához 50 milliárd, azt követően viszont akár 500 milliárd euróra is szükséges lehet. Ekkora összeget azonban csak a francia költségvetésbe ezt biztosan nem lehet belepasszírozni. A kiút ebből a helyzetből az lehet a franciák számára, ha az EU jogi és / vagy pénzügyi forrásokat biztosít a helyzet legalább részbeni fel-, illetve: megoldására. Ennek egyik módja lehet, ha az EU a zöld megállapodás részévé teszi az atomenergia támogatását - vagyis a megújuló energiatermelők támogatási keretét vagy hasonló "ösztönzőt" a nukleáris iparnak is biztosít. A franciának "természetesen", de az azért kérdés, hogy az orosznak, az amerikainak vagy a dél-koreainak is-e?
Botlás volt, nem bukás
A németországi energiaszektor 2021-es produkcióját - noha az, hogy kevesebb szél fújt, lehet külső oknak címkézni - leginkább egy váratlan botlásnak érdemes tekinteni. Olyan botlásnak, ami részben abból következett be, hogy Angela Merkel kancellársága utolsó éveiben már inkább fékezte, mint segítette volna a megújulók térnyerési dinamikájának fenntartását, ugyanakkor - ha a meglévő elveken és szabályozásokon érdemben nem változtatnak - tovább növelte volna a zöldítési folyamat költségeit leginkább viselő lakossági fogyasztói terheket.
A klímacélok elérésének komolyan vételére, illetve az ennek érdekében a szélenergiás beruházások felpörgetésére és a rendszerbe építhető napelemek 53 GW-ban való felső korlátjának eltörlésére így azonban hiába érkezett az utóbbi években egyre több szakmai, iparági, majd politikai jelzés, az érdemi bővülés elmaradt. A leginkább az ország nyugati részén fekvő Rajna-vidék-Pfalzot és Észak-Rajna-Vesztfáliát sújtó özönvíz és klímakatasztrófa után már hiába váltott, és vette le a napelemes bővülést korlátozó sapkát (melynek köszönhetően 4 GW új pv-s termelőerő kapcsolódott a hálózatra), a távozó kormány szélenergia ügyben az országnak adósa maradt.
Merkel annak kidolgozását és végrehajtását is az új kabinetre hagyta, hogy a szövetségi alkotmánybíróság 2021. márciusában úgy döntött: radikálisan más tempóra kell váltania a kormánynak. Az AB úgy találta, hogy az addigi kormányzati klímapolitika nem elégséges a 2030-ra vállalt klímacélok elérésének biztosításához, illetve: mivel az nem tartalmaz részleteket a 2030 utáni kibocsátáscsökkentési tervekről, Németország klímasemlegességi céldátumát öt évvel korábbra, 2045-re jelölte ki. Ebből az következik, hogy ennyivel rövidebb idő alatt kell a megfelelő mennyiségű és minőségű energetikai beruházást levezényelni és beüzemelni, de ugyanerre az eredményre lehet jutni az őszi választások konklúziójával is.
A szociáldemokraták, zöldek és liberálisok alkotta új koalíciós kormány máris „klímakormánynak” titulálja magát - habár a tervek ismertté válásánál többre még nem futotta. Az ambíciókat illetően azonban nem csak az elgondolkodtató, hogy az új kormány 2038 helyett 2030-ra húzta vissza a szénkivezetési dátumot, de az is kitudódott, hogy a koalíciós megállapodásnak a 2040-es földgázkivezetés is fontos kitétele volt.
Az új zöldenergiás terveket illetően szintén sok megvalósításra váró ígéret van: novemberben megjelent, hogy az eddig 2030-ra megcélzott 100 GW napelemes termelőerős célszámot az új kabinet megduplázta, s a 200 GW elérése érdekében az évtized végéig évente legalább 15 GW-nyi napelemes bővülés feltételeit akarják biztosítani. A szélenergia-termelés felfuttatására szőtt terv is hasonlóan meredek: az eddigi, 2030-as offshore célszámot (20GW) 30 GW-ra emelték, de 40 GW-ot akarnak 2035-re és 70 GW-ot céloznak meg 2045-re - írta meg a WindEurope.
A szárazföldi szélerőművek potencianövekedésének tervezése során - mely szerint Németországnak 85-125 GW onshore erőmmérettel kell rendelkeznie az évtized végére - azt is bekalkulálták, hogy a jelenlegi állomány egy részét cserélni kell majd (mivel az 55 GW-ból jelenleg több mint 8 GW már 20 évnél is régebb óta pörög és dolgozik).
Az új kormány - nem függetlenül az unió 2030-ra előírt 40 százalékos megújulós céljaitól - a korábbi 65 százalékos célszámait 80 százalékra módosította. Mindezt úgy, hogy a folyamatosan növekvő energiaigény alapján a 2030-as energiamixet már 680-750 terawattosra tervezik, melyben 480-540 TWh "leszállítása" a szélre, a napra és más megújuló energiafajtákra hárul. Plusz feladatként mindehhez hozzáadónak az Energiewende második periódusára már korábban kiosztott tételek, mint például az energiatároló rendszerek továbbfejlesztése, a smart grid hálózati megoldások elterjesztése, a szezonális energiamennyiség-kiegyenlítések megvalósítása, a különböző zöldenergiák logisztikai összekapcsolása.
És bár az egyelőre megjósolhatatlan, hogy mindebből mi, mikorra, és hogyan teljesülhet (ahogyan az is, hogy ennek nyomai jövőre mennyire lesznek láthatók a Fraunhofer ISE éves, energiás összegzésében), az új kormány dinamizálási szándéka ettől még vitán felül áll. Ha a bővítési folyamat valóban megindul, akkor a 2021-es botlás megismétlésének is egyre kisebb esélye lehet. 2023-tól atomerőművek nélkül is, és aztán függetlenül attól is, hogy fúj-e éves rekordot a tengeri szél.
