Az orosz közösségi médiát bejárta egy fotó, amelyen Andrej Gromiko a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökeként 1988 januárjában kezet fog Joe Biden amerikai szenátorral, aki az akkori atomfegyver-korlátozási egyezményről tárgyalt Moszkvában. Az első orosz vezető, aki gratulált Bidennek elnökké választásához Gromiko volt - szólt a komment a fotó mellé, arra utalva, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő csak a hivatalos elnökválasztási végeredmény kihirdetése után szándékozik ezt megtenni.
A képet közzétevő internetezők egyben Biden korára is utaltak, hiszen beiktatásakor 78 éves lesz, éppen annyi, amennyi Gromiko volt, amikor fogadta - vezeti fel Biden és Putyin viszonyát találgató cikkét Andrej Kolesnyikov, a Carnegie Moscow Center vezető kutatója a Moscow Timeson megjelent cikkében.
Más kor
A szovjet vezetők az amerikai politikai establishment széles rétegével tartottak fenn párbeszédet, ami nem jellemző a mai orosz vezetésre. A szakértő szerint ma ott tartunk, hogy még elvileg sem lehet felvetni, vajon létre jöhet-e egy Biden-Putyin csúcstalálkozó az orosz fővárosban a fegyverzetkorlátozásról, mint több mint 30 évvel ezelőtt.
Miniszterelnök úr - mondta Joe Biden saját állítsa szerint az akkor éppen kormányfőként regnáló Vlagyimir Putyinnak 2011-ben -, most éppen a szemébe nézek, és nem hiszem, hogy önnek lenne lelke. Akkor megértjük egymást - jött a cseppet sem kevésbé barátságtalan válasz. Ebben a szóváltásban semmi érzelmi, személyes töltés nem volt. Nem jelent meg a híres orosz lélek vagy az amerikai lazaság, csupán arra utalt, hogy a felek legfeljebb üzletet köthetnek egymással, semmi mást. Ugyanakkor ez a hideg fejű hozzáállás akár alapja lehet egy új, pragmatikus orosz-USA viszonyrendszernek.
Smirglis viszony
Biden idén áprilisban jelentette meg a Foreign Affairsben külpolitikai esszéjét, amelyben nem sok figyelmet szentel Oroszországnak. Nem mulasztja el, hogy utaljon az orosz agresszióra, amire válaszul fenn kell tartani a NATO felkészültségét. Biztató, hogy az új elnök szükségesnek látja a fegyverkorlátozási folyamat folytatását Oroszországgal. Meg kell fizettetnünk az oroszokkal, a nemzetközi normák felrúgását és a civil társadalom elnyomását, ki kell állnunk Putyin elnök kleptokráciájával szemben - írta az azóta megválasztott elnök.
Ha ennek szellemében folytatódik az amerikai kommunikáció, az az orosz kormányzati propaganda két válaszát hívhatja elő. Az egyik a NATO-fenyegetésének felidézése. A hivatalos média a Nyugat katonai fenyegetésével fogja riogatni az oroszokat. A Moscow Times cikkírója szerint ennek ugyan lehet hatása a paranoiára hajlamos rétegekre, de a nagy többséget a nyugdíjak emelésének 2018-as bejelentése óta elsősorban a szociális kérdések érdeklik.
A rossz viszony másik lehetséges következménye, hogy Kreml még jobban rászáll a civil szervezetekre és az ellenzéki személyiségekre. A rezsim az ellenséges külföldi hatalmak eszközét látja és láttatja bennük, amelyek, akik be akarnak avatkozni Oroszország belső életébe.
Kétlelkű oroszok
A Levada Center, az utolsó független oroszországi közvélemény-kutató intézet és a Carnegie Moscow Center felmérései azt találták, hogy az oroszok 70 százaléka az USA-t tartja hazája legfőbb ellenségének, miközben ambivalensen - egyszerre felsőbbrendűségi és alsóbbrendűségi komplexussal - viszonyulnak Amerikához. Egyrészt úgy gondolják, hogy szemben Oroszországgal, az USA-nak nincs lelke, másrészt úgy vélik, hogy lehet tanulni abból, ahogy Amerikai gazdasági szuperhatalomként működik.
A szovjet-amerikai enyhülési folyamat, amely az 1970-es éveket jellemezte szolgál egy tanulsággal. Nevezetesen azzal, hogy a legnagyobb ellenségek között is gyorsan javulhat a viszony, ha a két fél politikai vezetése pragmatikusan, üzleti szemlélettel viszonyul egymáshoz. Ha a jövendő Biden-adminisztráció ennek szellemében teszi meg első lépéseit az orosz-amerikai viszonyban, akkor elodázhatja az USA-ellenes propagandakampányt és a civil szervezetek elleni újabb támadásokat. Emellett alapot teremthet a fegyverzetkorlátozási tárgyalások felpörgetéséhez.
