Az ECB-elnök személye érzékeny téma Európában, személyének fajsúlya, illetve a pozícióval járó hatalom miatt. Bár a jelenlegi elnök, Mario Draghi mandátuma csak 2019. október 21-én jár le, már beindult az agyalás a lehetséges utódról. Jelenleg Európában ez az egyetlen játszma, ami számít - vélekedett egy francia kormányzati tisztviselő a Politicónak. Szerinte ez az egyetlen oka annak, hogy - most először - az eurócsoport elnökének posztját egyáltalán nem versenyeztették meg - minden kormány az ECB elnökjelöltjére tartogatja a puskaporát.
A jegybankelnök megválasztása előtt viszont még túl kell lenni az alelnök megválasztásán is. Az alelnök szerepe az ECB-ben nem elhanyagolható, ő ugyanis nemcsak a jegybank kormányzó testületeinek politikai kiegyensúlyozottságát segítheti, de a 2020 után folytatott monetáris politika irányában is meghatározó szerepe lehet. Jelenleg ezt a posztot a portugál Vítor Constancio tölti be, akinek a megbízása májusban jár le. A Politico szerint hétfőn az eurócsoport új elnöke, Mário Centeno formálisan is felkérte pénzügyminiszter kollégáit, február 8-ig adják be jelöléseiket, hogy a kormányfők még tavasz előtt dönthessenek az ügyben.
A brüsszeli portál szerint, ha lehetne fogadni az elnöki és alelnöki pozícióért folyó versenyben a lehetséges utódokra, akkor a legtöbben arra tennének, hogy jövő novemberben az ECB elnöki posztján Mario Draghit Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke váltja, míg az alelnöki pozícióra a spanyol pénzügyminisztert, Luis de Guindost tartanák a legesélyesebb befutónak.
Íratlan szabályok
A jelölt kiválasztását - akárcsak más uniós intézmény esetében is - az íratlan szabályok is jelentősen befolyásolják. Az egyik ilyen, hogy az ECB kormányzótanácsában a négy legnagyobb eurózónás gazdaságnak - Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország - egy képviselője van, míg a másik két helyet a kisebb fajsúlyú tagállamoknak tartják fenn. A spanyol jelölt megjelenését a Politico így azzal indokolná, hogy itt lenne az ideje, hogy Spanyolország töltse be a kormányzótanácsban rendelkezésre álló posztot. A spanyolok egyébként 2012-ben vesztették el ezt a pozíciót Németország tiltakozása miatt, mert a tagállam kemény vitákba keveredett bankrendszerének megmentése miatt.
A másik - vitatható - szabály az az elképzelés, hogy "most Németország jön" az ECB-elnöklési sorban - ez teszi Weidmannt a legvalószínűbb favorittá. De Guindos mellett a Politico szerint az szólna, hogy egyrészt "déli" tagállamból való, másrészt meglehetősen határozott véleménye van a költségvetési hiányról, illetve saját országának gazdasági fellendüléséről, ami a németek kedvencévé tette. Ami viszont ellene szólna, hogy ő lenne az első politikus az ECB vezetésében, amelyet Draghi hevesen ellenez. Bár Draghinak nincs szavazati joga a választáson, de ez még nem fogja őt megakadályozni abban, hogy nem hivatalosan lobbizzon és kifejtse véleményét a jelölttel kapcsolatban.
Észak-déli tengely
Az is lehetséges forgatókönyv, hogy az "északi jelöltet" jelölnék az alelnöknek, megfosztva ezzel a németeket az elnöki pozíció "elfoglalásától". Ebben az esetben a francia kormány egy német, vagy "németszerű" alelnököt támogatna alelnöknek, melyért cserébe a saját emberéért lobbizhatna jövőre az elnökjelöléskor - nevezetesen a jelenlegi francia jegybankelnökért, Francois Villeroy de Galhau-ért, akinek ráadásul a kapcsolata is jó Draghival és több meglehetősen "héjás" beszédet tartott az elmúlt hónapokban, amelyek imponálhatnak Berlinnek is.
A Politicónak egy európai bizottsági forrás úgy vélekedett, hogy így Jeroen Dijsselbloem, volt holland pénzügyminiszter, az eurócsoport korábbi elnöke indulhatna az alelnöki pozícióért. Bár az ő esetében is fennállna, hogy politikus kerülne az ECB-be, ám a Politico szerint egy magasabb cél érdekében ezen nem akadnának fenn a kormányok, ez egy elfogadható kompromisszum lenne.
Ha viszont a Emmanuel Macron francia elnök mégis belemegy abba, hogy német legyen az új ECB-elnök, akkor esetleg előállhat azzal a javaslattal, hogy Angela Merkel javasoljon Weidmann helyett egy másik jelöltet. Ebben az esetben Klaus Regling, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) vezetőjének neve bukkan fel a lehetséges utódok között. Utóbbival csak az a "gond", hogy már 67 éves és nincsenek olyan ambíciói, hogy az ECB elnöke legyen. Merkel persze dönthet úgy is, hogy az akadémiai világból húz elő valakit - latolgat a Politico.
Képünk forrása: Shutterstock
