Az Európai Bizottság (EB) novemberi előrejelzése 1,1 százalékos növekedést lát 2014-ben az eurózónában, vagyis 0,1 százalékponttal alacsonyabbat a májusi jóslathoz képest. És míg korábban 12,1 százalékos munkanélküliséget prognosztizált a bizottság, addig ezt 12,2 százalékra − ugyanakkorára, mint a 2013-ra várható adat − korrigálta. Indokolt a brüsszeli figyelmeztetés: korai volna azt mondani, hogy a válságnak vége. Ezt támasztja alá egy friss adat: októberben az eurózóna ipari termelése a várt 0,3 százalékos bővülés helyett 1,1 százalékkal esett az előző hónaphoz képest, az egy évvel ezelőttihez képest pedig csupán 0,2 százalékos volt a javulás.
Érdemes a növekedés eredményét is relativizálni. Mert az igaz, hogy a gazdaság kikerült a recesszióból, de lefordítva ezt a foglalkoztatottságra, szembeötlő, hogy a munkanélküliség alig csökken. Vagyis továbbra is érvényes a régi recept: a válság kényszerintézkedései nyomán nő a termelékenység, de a racionalizációt a munkahelyek sínylik meg.
A korlátozott növekedés előrevetíti, hogy a tagállamoknak nem lesz könnyű dolguk költségvetési pályájuk tartásában, hiszen amint az EB rámutatott, sokuk büdzsétervezetében egyáltalán nincs vagy elégtelen a mobilizálható tartalék arra az esetre, ha a bevételek elmaradnak a várttól. Egy törpe (Észtország) és egy óriás (Németország) kivételével a zóna többi tagja fennakadt a szűrőn, még ha nem is azonos súlyú tényezők miatt. Túl nagy oka az aggodalomra Franciaországnak, Hollandiának és Szlovéniának nincs, de a világgazdasági kilátások csupán csekély mértékű romlása is már kisikláshoz vezethet költségvetésükben. Ausztria, Belgium és Szlovákia helyzete egy fokkal gyengébb, de a tűréshatáron belül vannak. A zóna harmadik és negyedik legnagyobb gazdasága − Olaszország és Spanyolország − nagyon közel áll a stabilitási és növekedési megállapodás szabályainak megsértéséhez, csakúgy, mint Finnország, Málta és Luxemburg.
A kilencedik egymást követő negyedévben nem növekvő Olaszországban kérdéses a kormány reformelkötelezettsége, s a tervbe vett privatizáció bevételére sem lehet mérget venni. Továbbá Rómának tudomásul kellett vennie: nem számíthat arra, hogy az államháztartás hiányát csökkentheti a közberuházások mértékével. Olli Rehnt, az EB monetáris politikáért felelős alelnökét kevéssé hatotta meg a római érvelés, hogy a több hónapos politikai bizonytalanság után több tapintatot vártak el az év vége felé különösen kényessé vált helyzetben. "Olaszországban az év minden napja politikailag kényesnek számított" − hangzott az ironikus brüsszeli válasz. Madridtól munkaerő-piaci reformokat vár az unió az állástalan fiatalok rekordszámának csökkentése érdekében, továbbá tető alá kell hozni az adórendszer átfogó reformját.
Szerző: Fóti Tamás
