Az őszi szezon szenzációjának ígérkezik Bécsben korunk egyik leghíresebb festőjének, a 2011-ben elhunyt Lucian Freudnak a kiállítása. A Berlinben született és Londonban letelepedett művész − Sigmund Freud unokája − politikai okokból kerülte Bécset, bár nagyapja gyermekkorában ellátta a régi mesterek ott őrzött műveinek fekete-fehér reprodukcióival. Egész életében példaképe volt Tiziano, Velázquez vagy Rembrandt, nemhiába tartják a szakértők \"a legjobb realistának Velázquez óta\". Amikor 1994-es londoni kiállításán Rubens és Franz Hals képei mellé tették az ő műveit, épp az irántuk érzett tisztelet miatt tartotta túl didaktikusnak a megoldást és attól kezdve visszautasította a világhírű múzeumok ajánlatait. A bécsi Kunsthistorisches Museum két ével ezelőtti megkeresésére is csak úgy mondott igent, hogy külön tárlaton mutassák be válogatott munkáit, amelyek kiválasztásába még maga is beleszólt. A végleges döntéseket Freud régi asszisztense, David Dawson és Jasper Sharp kurátor hozta meg: a hét évtizedes életművet 44 alkotásban foglalták össze.
A kiállításon látható legrégebbi Freud-mű egy 1943-as önarckép, a legújabb pedig egy két héttel halála előtt befejezetlenül maradt műtermi jelenet 2011 júliusából. Amilyen féktelenül élt Freud − keresve a veszélyt a gyorshajtástól a szerencsejátékokig, sorsára hagyva feleségeinek és szeretőinek tucatnyi gyerekét −, olyan kíméletlenül festette női és férfi aktjait is családtagjairól, ismerőseiről meg olykor találomra választott modelljeiről. Különös tekintettel figyelt a szépséghibákra és sebhelyekre, a kövér vagy öregedő testekre − saját magával is kíméletlen volt egész alakos aktjain.
A bécsi múzeum meghosszabbított nyitva tartással készül fel a várható rohamra − az október 8-án megnyílt kiállítás január 6-ig látható −, akinek pedig kevés, amit ott lát, az a Sigmund Freud-emlékházban David Dawson magánéleti fotóit is láthatja Lucian Freudról.
Kapott_NEM_jelenik_meg_FE-n
