Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Se Németország, se Nagy-Britannia nem támogatja, hogy bankok támogatására is igénybe lehessen venni az Európai Unió meglevő fizetésimérleg-támogatási alapját − tudta meg a Bloomberg. Névtelenséget kérő német pénzügyminisztériumi, illetve brit kormányzati illetékesek azt mondták a gazdasági hírügynökségnek, hogy egyfelől ez az alap nem a hitelintézetek újratőkésítésére való, másfelől egy ilyen lehetőség lazítaná a nyomást azokon az országokon, amelyeknek meg kell erősíteniük bankrendszerüket. Az említett uniós alapban jelenleg mintegy 40 milliárd eurónyi forrás áll az EU rendelkezésére, innen kapott uniós segítséget a válság idején − a közös EU−IMF-csomagok keretében − Lettország, Románia és Magyarország is. Az Európai Bizottság (EB) korábban olyan javaslatot tett közzé, hogy az alapot egy 50 milliárd eurós banki mentő alappá kellene átalakítani és ebből kaphatnának támogatást az eurózónán kívüli uniós országok bankjai, ha nem mennek át a jövőre esedékes európai stresszteszteken. Így végső soron közel 400 milliárd euró állhatna rendelkezésre európai bankmentésre, hiszen az Európai Stabilitási Mechanizmuson (ESM) belül 60 milliárd eurót szántak a hitelintézetek közvetlen megsegítésére, további 280 milliárd eurót pedig az olyan állami bankmentő programokra lehet fordítani, amilyet például tavaly Spanyolországban hajtottak végre (az ESM-ben elérhető támogatásokat a jelenlegi szabályok szerint csak az euróországok vehetik igénybe). A német kormány szerint a már meglevő eszközök elegendőek a pénzügyi stabilitás biztosításához − idézte az anonim illetékest a Bloomberg −, ha egy országban a pénzügyi szektor gondjai már fizetésimérleg-problémákat okoznak, akkor igénybe lehet venni a makrogazdasági kiigazítási programokban elérhető segítségeket. A brit kormányzati megszólaló pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az EU jellemzően az IMF-fel együtt ad fizetésimérleg-támogatást, márpedig a Valutaalap nem ment meg bankokat. Az egymást erősítő német, illetve brit állásfoglalások megfigyelők szerint azért is figyelemre méltóak, mert a két ország általában nem feltétlenül ért egyet az uniós ügyekben.
