Vihart kavart Olaszországban a Telefónica−Telecom Italia ügylet, amellyel a spanyol távközlési csoport ellenőrzése alá vonhatja olasz riválisát (Napi Gazdaság, 2013. szeptember 25.). Ezzel egy időben került ráadásul újra a hírekbe az Alitalia is, amelyben a 25 százalékos tulajdonos Air France-KLM növelheti részesedését a negyedik éve veszteséges olasz nemzeti légitársaság feltőkésítésével. (Az Alitalia igazgatósága ma vitatja meg, miként lehet összehozni a szükséges 300 millió euró körüli friss pénzt.)
A külföldi befektetők előretörése a stratégiai ágazatokban kommunikációs csemegét kínált a politikai erőknek. A nagykoalíciós kormány pártjainak gazdaságpolitikusai mindkét oldalról magyarázatot követeltek Enrico Letta kormányfőtől, az ellenzéki protestmozgalom, az Öt Csillag vezetője pedig tervezett folyamatos kifosztásról beszélt.
Az USA-ban tartózkodó Letta egyelőre annyival reagált a felháborodásra, hogy a Telecom Italiát már rég privatizálták (a spanyolok olasz bankok részesedéseiből csípnek le), amúgy pedig a jövő héten áll a képviselőház elé. A miniszterelnök inkább arról beszélt New Yorkban az olasz ANSA hírügynökségnek, hogy a belső ellentétek dacára bízik a nagykoalíciós kormány fennmaradásában. A jövő évi büdzsében jelentősen csökkentik a munkahelyi járulékokat − számolt be egy előrelépésről. Azt viszont még nem tudni, mi lesz az októbertől betervezett, de sokak által halasztani kívánt áfaemeléssel.
Szakértők egyre több aggályt fogalmaznak meg amiatt, hogy a megosztottság megakadályozza a két éve recesszióban levő olasz gazdaság beindításához szükséges reformokat. Az új kormányzati prognózis jövőre 1 százalékos növekedést vár, de a Reuters szerint számos elemző legfeljebb 0,7 százalékot valószínűsít. Az adósság/GDP arány idén és jövőre is 133 százalék lehet az év végén − Berlusconi 2011. novemberi bukásakor 116 százalékot vártak 2013-ra. Olaszország növekedési potenciálja középtávon csaknem a nullával egyenlő − fejtette ki a Corriere della Serában Lucrezia Reichlin, az ECB volt kutatásvezetője −, miután a politikai alkuk nyomán nem sikerült csökkenteni a kiadásokat, megküzdeni a korrupcióval és a bürokráciával és a válság 2011-es mélypontja óta nem javult az olasz versenyképesség. A politikusok közül sokan már egy újabb, jövő tavaszi előrehozott választásra készülnek − ám mivel még a rossz választási törvényhez se nyúltak hozzá, lehet, hogy az is csak a gödör további mélyüléséhez vezet.
