Nem habozott azonnali adócsökkentéseket ígérni első közleményében Tony Abbott, Ausztrália frissen megválasztott miniszterelnöke azt követően, hogy első munkanapját kora reggeli biciklizéssel kezdte Sydney északi külvárosában, ahol lakik, majd vezető állami tisztviselőkkel ismertette terveit. A konzervatív kormányfő hatéves munkáspárti kormányzás után veszi át az ország irányítását. A gazdaságban nem sok jót örököl: a főként a brutális tempójú kínai fejlődésre alapozó bányaipari exportboom után az elmúlt évek a nyersanyagok iránti kereslet csökkenését hozták, és ezzel kihúzták a dugót az ausztrál gazdaságból.
Abbott késlekedés nélkül teljesíteni akarja egyik legfontosabb választási ígéretét, amely szerint csökkentik a széndioxid-kibocsátás után kivetett adót, majd rögtön ezt követően el akarja törölni azt a bányajáradékot, amit az előző kormány vetett ki azon a címen, hogy így akarja megcsapolni néhány vas- és szénbányászattal foglalkozó multi szemérmetlenül nagy profitját. Emellett azt ígéri, hogy egyszerűsítik az állami adminisztrációt − nem csoda, hogy a vállalatok örömmel fogadták a konzervatívok választási győzelmét. Az új kormányfő emellett infrastruktúra-fejlesztéseket tervez, kevéssé cizellálva a részleteket azzal kapcsolatban, hogyan akarja ezt összeegyeztetni azzal a vállalásával, miszerint mérsékli a költségvetési hiányt.
A hivatalos adatok szerint az évi 1500 milliárd (amerikai) dollár GDP-t termelő ausztrál gazdaság 2,6 százalékkal bővült a második negyedévben az egy évvel korábbihoz képest. Ez súlyos lassulás annak tükrében, hogy 2012 első három hónapjában még 4,4, második negyedévében pedig 3,7 százalékkal növekedett a GDP. A jegybank 2,5 százalékkal rekord alacsonyra vitte le alapkamatát, hogy élénkítse a gazdaságot, ám ennek ellenére a növekedés további lassulására számít. Az új kormányfőnek gondjai lehetnek tervei végrehajtásával, mivel a törvényhozás felsőházában − amely kimondja a végső szót a törvényjavaslatokra − még legalább bő egy évig többségben lesznek munkáspárti ellenfelei, illetve olyan kis pártok, amelyek inkább az utóbbival szavaznak együtt.
