Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Eric Garcetti, Los Angeles májusban megválasztott polgármestere, aki egyetemista korában megpróbálkozott a színészmesterséggel, elszánta magát arra, hogy megakadályozza a mozi- és tévéipari munkahelyek további elvándorlását Hollywoodból − derül ki a Variety internetes portáljának cikkéből. Tervei között szerepel, hogy az iparággal foglalkozó külön vezetőt − ahogy az USA-ban nevezik: filmcárt − nevez ki a városházára és növelni szeretné azt az évi 100 millió dolláros adókedvezmény-keretet, amellyel Kalifornia állam támogatja a filmkészítést. Ehhez persze meg kell győznie a helyhatóság képviselőit, akik közül sokan ablakon kidobott pénznek tartják a filmiparba pumpált dollárokat.
A filmkészítők mostanra olyan helyzetbe kerültek, hogy nem mondhatnak le a költségeiket mérséklő állami támogatásokról. Az internetes letöltés lényegében kivégezte a dvd-piacot, a mozibevételek egy évtizede stagnálnak, ezért még a 200 millió dolláros költségvetésű produkciók sem készülhetnek el ilyen hátszél nélkül. A legtöbb független projekt el sem indulna, ha nem lennének adókedvezmények.
Los Angeles még nem tart ott, ahol Detroit, a világ autóiparának egykori fővárosa, amely az ágazat elvándorlása miatt csődbe ment. A hollywoodi stúdiók még működnek és a Paramount, az NBCUniversal és a Disney is ambiciózus terjeszkedési terveket dédelget. Ugyanakkor Los Angeles megyében a filmiparban foglalkoztatottak száma a 2011-es 118 ezerről 2012-re 116 ezer alá csökkent. Ez a mutató hullámzott az elmúlt két évtizedben: a csúcson 1997-ben volt, 137 ezerrel, mélypontját a 2001. szeptemberi New York-i terrortámadást követő recesszió idején érte el, 94 ezerrel. Ennél is aggasztóbbnak tarthatják azonban azok, akik a polgármesterrel egyetértve vészhelyzetről beszélnek, hogy Kalifornia állam részesedése az USA-ban készülő filmprodukciók bérköltségéből a 2004-es 68 százalékról 2011-re 59 százalékra esett. Ez ugyanis arra utal, hogy a legjobb szakemberek jelentős része elvándorolt. Az egyórás tévédrámák 89 százaléka Hollywoodban készült 2005-ben, ez 2012-re 37 százalékra esett, mert ezek a produkciók nem jogosultak az adókedvezmény igénybevételére.
Több mint negyven amerikai állam, valamint Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és több kelet-közép-európai ország kínál pénzügyi ösztönzőket a filmkészítéshez, Kaliforniában, az iparág őshazájában mégis nehéz rávenni a döntéshozókat az évről évre megújított 100 milliós keret emelésére. (Eközben Louisiana például évi 150 milliót, New York 420 milliót kínál a filmeseknek.) A támogatás hatékonyságáról számos tanulmány készült, ellentmondó eredményekkel. Garcetti az egyik legkedvezőtlenebbet hozza fel érvül a keret növelése mellett, e szerint minden ösztönzésre fordított dollárból hét cent elvész, ugyanakkor a háttériparban öt dollár termelési-szolgáltatási érték keletkezik. Más szóval, 70 millió dollár kiadással ötmilliárd dollárnyi haszon keletkezik, ami szerinte nem rossz üzlet.
