Ki fogja helyettesíteni Kínát?

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Egyre inkább úgy tűnik, hogy vége annak az időszaknak, amikor a feldolgozóiparban az árak alacsonyan tartásához az olcsó munkaerő globális hajszolásán keresztül vezetett az út, legalábbis ezt állítja az HSBC tanulmánya. A multinacionális vállalatoknak, amelyek termelésük más országba költöztetésén gondolkodnak, egyre inkább választaniuk kell az olcsó munkaerő és a megfelelő infrastruktúra és politikai környezet között. A tanulmány a World Economic Forum becsléseire hivatkozva azt állítja, hogy a közeljövőben 100 millió munkahelyet költöztetnek a vállalatok Kínából a térség más országaiba, menekülve az egyre növekvő kínai bérek elől. A kínai bérek ugyanis 2001 óta megháromszorozódtak, és a népesség elöregedésével a munkaerő költségei a jövőben is csak felfelé mehetnek. Az olcsó munkaerő utáni hajsza azonban már nem a régi, hiszen azok az országok, amelyekbe ezek a munkahelyek települnének, úgy tűnik, nem kívánnak részt venni az egymás alá licitáló bérversenyben. Vietnamban, az egyik fő új célországban az elmúlt egy évben 30 százalékkal emelték a minimálbért, hasonlóképpen tettek Indonéziában és Malajziában, Mianmarban pedig most tervezik először bevezetni a kötelező bérminimumot.

Az alacsony bérek után kutatók egyre inkább fekete Afrika felé fordulnak, ahol viszont még nem megfelelőek a körülmények a termelés átköltöztetéséhez. A térségben továbbra is a földművelés és a nyersanyagexport dominálja a gazdaságot, ezenkívül a legtöbb afrikai állam kapacitásai nem elégségesek a működőtőke befogadásához, túl nehézkes és korrupt a bürokrácia, rossz az infrastruktúra és a gazdaság túlságosan készpénz alapú. Ennek ellenére vannak már kísérletek az áttelepülésre, a tanulmány például megemlíti, hogy amerikai cipőgyárak sikeresen települtek át Etiópiába, ahol az olcsó munkaerő mellett az országban alacsony áron és jó minőségben kapható bőrt tudják felhasználni a vállalatok. Egy másik irány Mexikó lehet, ahol − ahogy azt a Merrill Lynch tanulmánya megírta tavasszal − a növekvő népesség és a stagnáló bérek hatására az átlagos órabér alacsonyabb a kínainál. A népesség 20 százalékos várható növekedése az elkövetkező hét évben, az alacsony szállítási költségek és a kormány gazdasági reformjai segíthetnek megtartani a mostani versenyelőnyt a következő öt évben.

Kína azonban még magasabb bérekkel is versenyképes tud maradni az HSBC tanulmánya szerint: a jó infrastruktúra és az ipari központokban integrált beszállítói hálózatok komoly előnyt jelentenek, amelyek segítenek alacsonyan tartani az árakat. A növekvő bérek pedig jobb termelékenységgel is párosulnak. Úgy tűnik tehát, hogy bár globálisan egyre nehezebb lesz olyan országokat találni, amelyekben alacsony béreket és egyéb megfelelő feltételeket egyszerre találnak a vállalatok, a költségek lefaragására irányuló globális verseny egyre inkább a bérelőny kihasználásáról a termelékenység javítására koncentrálódik.