Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Központi Bank (ECB) közelről vizsgálja a Fed gyakorlatát, mely szerint előre kommunikált sarokszámok alakulásától teszik függővé a kamatpolitikát, s adott esetben Frankfurt is áttérhet erre − derül ki abból az interjúból, amit az ECB kormányzótanácsának tagja, Benoit Couré adott a The Timesnak. A forward guidance, vagyis előremutató kamatpolitika módszerét az új-zélandi, norvég, svéd és cseh jegybank is alkalmazza, s új darabja lehet az Bank of England eszköztárának is az új elnök, Mark Carney érkezésével.
Az előremutatás során a jegybank kommunikálja a kamatlábakkal kapcsolatos jövőbeni szándékát. Ez a közlés lehet időben meghatározott, ha a jegybank kijelenti, hogy a kamatlábat egy bizonyos dátumig nem változtatja meg, vagy lehet makrogazdasági kondíciókhoz kötött. Elméletben ez a fajta információnyújtás növeli a kamatpolitika hatékonyságát, ezzel lenyomhatja a rövid és hosszú távú kamatlábakra vonatkozó várakozásokat. Egyesek szerint ez a módszer a kvantitatív élénkítés alternatívája is lehet, hiszen a jegybank államkötvények vásárlása nélkül, pusztán a várakozások alakításával képes a hosszú távú kamatlábakat kontrollálni.
Az amerikai gyakorlatban 2012 vége óta az előremutatás makrogazdasági mutatókhoz kötve működik: a Fed addig alacsonyan tartja a kamatlábat, amíg a munkanélküliség 6,5 százalék felett marad és az infláció várhatóan egy-két éven belül nem haladja meg a 2 százalékos célt.
Bár ez a módszer népszerű, valódi pozitív hatását nem támasztják alá kutatások. A kurrens gyakorlatot vizsgálva sem a Fed, sem az ECB kutatói nem tudták egyértelműen alátámasztani, hogy az előremutató politika hatására a jegybankok hatékonyabban tudták volna kontrollálni a hosszú távú hozamokat.
Couré szerint még korai arról beszélni, hogy fog-e az ECB nagyobb lépéseket tenni ebbe az irányba, és azzal kapcsolatban sem bocsátkozott részletekbe, hogy az előremutatást milyen formában tartaná alkalmazhatónak az eurózónában. Csupán annyit árult el, rajta tartják a szemüket minden lehetséges, szokványos vagy nem szokványos megoldáson, hogy reagálni tudjanak, ha szükséges. Az előremutatás implicit formáját már alkalmazta is az ECB, amikor Mario Draghi márciusban úgy nyilatkozott, politikájuk alkalmazkodó marad, amíg szükséges. Elemzők szerint hasonló nyilatkozatokkal az ECB továbbra is jelezni fog a piacnak.
Az előremutató politika mindenesetre megosztja a bank kormányzótanácsát is: januárban Peter Praet úgy nyilatkozott, ígéreteket tenni a jövőbeni monetáris politikáról egy olyan fragmentált valutaövezetben, mint amilyen az eurózóna, nem lenne a leghatékonyabb megoldás. Jörg Asmussen szintén úgy véli, hogy az előremutató politika − az élénkítéssel együtt − az ECB számára nehezen lenne alkalmazható. Az elemzők is csak spekulálni tudnak, hogy vajon elmozdul-e az európai jegybank az előremutatás irányába: egyesek szerint lehetséges lenne Frankfurtban is a Fed mintáját követni, mások szerint ennek kicsi a valószínűsége, mert ez a politika ellentmondana az ECB gyakorlatának, miszerint nem kötelezi el magát a jövőbeni monetáris döntésekkel kapcsolatban.
