Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Legalább nyolcmilliárd euró veszteséget okozhatnak Olaszországnak azok a manőverek, amelyekkel a kilencvenes években tették rendbe a költségvetést − állítják elemzők a kincstárügyi minisztérium jelentése alapján. A jelentést a számvevőszéknek küldték meg ez év elején, s most egyszerre számolt be róla a la Repubblica és a Financial Times (FT). Az olasz napilap szerint a kincstár tavaly kényszerült átstrukturálni mintegy húsz olasz, illetve külföldi pénzintézettel tucatnyi olyan, származékos ügyletekről szóló szerződést − az FT nyolcat említ −, amelyek segítségével annak idején teljesítették az euró bevezetésének feltételeit. E szerződések összesített nominális értéke 31,7 milliárd euró, a potenciális veszteséget a jelentés nem taglalja, de a lapok által felkért szakértők szerint 8,1 milliárd euró lehet (idén június 20-i árakon számolva).
Az olasz költségvetési deficit 1995-ben a GDP 7,7 százalékára rúgott − 1998-ban, az eurócsatlakozás jóváhagyásakor 2,7 százalék volt. Ez volt a legnagyobb szabású hiánycsökkentés, amit az eurózóna 11 alapító országának valamelyike produkált − jegyezte meg az FT. (A mostani lapjelentések nem szólnak róla, de 1997-ben egyszeri személyi jövedelemadót is kivetettek Olaszországban, amit később visszatérítettek.) Ekkoriban Mario Draghi, az ECB mostani elnöke irányította a kincstárat főigazgatóként. Az olasz kincstár tegnap közleményben szögezte le: minden alapot nélkülöz az a feltételezés, hogy a kilencvenes években derivatív ügyletekkel teremtették volna meg az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket, Mario Draghi pedig azzal kommentálta a lapok állításait, hogy a kincstár nyilatkozata mindent tisztáz.
