Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Krokodilfarmokra és cserzőműhelyekre vadásznak a luxuscégek, hogy biztosítani tudják a hátteret a kapós bőráruk, mindenekelőtt a táskák gyártásához. A két meghatározó francia csoport, az LVMH és a nevét most Keringre változtató PPR éppúgy folytatja ez irányú akvízícióit, mint a független családi vállalkozás Hermes. Utóbbi az elmúlt fél évben Ausztráliában és az USA-ban vásárolt fel krokodilfarmokat − az emblematikus Kelly, illetve Birkin modelleket készítő francia cég szakértői szerint egy táskához akár három krokodilra is szükség lehet. A Gucci brandet is kezében tartó Kering/PPR márciusban szerezte meg az ugyancsak az óriáshüllők bőrét feldolgozó normandiai France Coco céget, és a Financial Times szerint annak lehetőségét is vizsgálja, hogyan javíthatná ellátását a védett óriáskígyók bőréből. Az LVMH már 2011-ben többségi részesedést szerzett a szingapúri Heng Long krokodiltenyészetben − a csoport elnök-vezérigazgatója, Bernard Arnault még a múlt havi közgyűlésen is visszatért erre, mondván, nem akarják magukat olyan helyzetben találni, hogy alapanyaggondokkal küszködnek.
A luxuscégek nem csak az egzotikus alapanyagoknál akarnak biztosra menni: az Hermes idén januárban megvette a dél-franciaországi Tanneries d\' Annonay-t, amelytől régóta vásárolja a legjobb borjúbőröket. Ez a nyersanyag lassan a hiánycikkek közé tartozik: a felső kategóriás bőrök kínálata általában is szűkül − figyelmeztetett a francia országos bőrtanács −, miután az emberek kevesebb vörös húst fogyasztanak. A minőségi táskák iránti kereslet viszont nem csökken, miáltal a bőrárak is egyre emelkednek, 2008 óta mintegy 30 százalékkal. A legjobb minőség biztosítása nagy gond − közölte Patrick Albaladejo, az Hermes stratégiai ügyekért felelős vezérigazgató-helyettese. Szerinte ha egy borjút nem megfelelő körülmények között nevelnek − amikor is füvet legelhet a szabadban −, akkor nem él jó életet és a bőre sem éri el a kívánt színvonalat.
Az Hermes elnöke, Paul Batigne szerint az első osztályú bőrök ára legalább 10−30 százalékkal emelkedhet, ha a szarvasmarhákat a kellő feltételek mellett tartják. Ez is lehet a válasz az olykor több tízezer eurós táskaárak láttán gyakran elhangzó \"mi kerül ezen ennyibe\" kérdésre, de az igazi árfelhajtó erő a kézi munka. Minden egyes Hermes-táskát kézzel varrnak össze, belülről: amikor kész van, akkor fordítják ki, és ha csak egyetlen öltés is látszik, akkor kárba veszett az egész − magyarázta a Vogue-nak Guillaume de Seynes, az Hermest ellenőrző család tagja. A közönség mindezt jobban megértheti, ha maga is látja a termékek elkészültének útját − ezt is szolgálta a londoni Saatchi galériában rendezett Festival des Métiers, ahol az Hermesnek dolgozó kézműiparosok mutatták be mesterségüket. A \"műhelyben\" nemcsak a bőrdíszművesek vonultak fel, hanem az ékszer- és órakészítők és a nevezetes Hermes-sálak tervezői, illetve festői is.
