Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mintha nem is ugyanabba az Európai Unióba tartoznának, akkora a különbség a legnagyobb tagországok munkanélküliségi rátája között. Az eurózóna második és harmadik legnagyobb gazdaságában, Franciaországban és Olaszországban 10,5−11,5 százalék körül van, a negyedik, Spanyolország pedig a mérés 1970-es kezdete óta a legnagyobb mértékű, 27,2 százalékos munkanélküliségről számolt be a múlt héten. Az EU vezető gazdaságában, Németországban viszont hónapok óta 7 százalék alatt van az addig is folyamatosan csökkenő ráta, az állásukat elvesztők számát általában csak ezrekben mérik havonta, a regisztrált munkanélküliek száma tartósan 3 millió alatt van a több mint 80 milliós országban.
A munkaerő-piaci német csoda alapjait még Gerhard Schröder rakta le több mint egy évtizede, az Agenda 2010 programmal, amelyen belül átalakították a munkaügyi játékszabályokat és a szociális ellátó rendszert. A Peter Hartz nevével fémjelzett reformlépések 2005-re alaposan lefaragtak az ellátásokból, de csökkentették a járulékterheket is, a munkáltatóknak pedig megkönnyítették a dolgozók felvételét és elbocsátását − vagyis Németország már a válság előtt megtette azokat a lépéseket, amelyeket most az eurózóna veszélybe került országaitól várnak el. Az irigylésre méltó német helyzetnek azonban ára van: a bérek európai viszonylatban alacsonyak, a munkahelyek pedig bizonytalanok.
Múlt csütörtökön a Bundestag tartott vitát a növekvő jövedelmi, illetve vagyoni különbségekről, egyebek közt annak kapcsán, hogy a szeptemberi választások előtt az ellenzéki szociáldemokraták, illetve zöldek ismét felvetették a minimálbér bevezetését. A szocdem kormányfőjelölt, Peer Steinbrück az EuObserver beszámolója szerint arról beszélt, hogy a szociálisan igazságos gazdasághoz általános minimálbér kell. A munkaügyi miniszter, Ursula von der Leyden válasza más országokban is megállta volna a helyét: tényleg tágul a jövedelmi szakadék − ismerte el −, de erről még a régi vörös-zöld kormányzat tehet, amely ezt a \"vacak rendszert\" kidolgozta. Nincs szükség általános minimálbérre − tette hozzá a miniszter −, hiszen a legsebezhetőbb szektorokban, mint például az építőiparban vagy az egészségügyben már most is van alsó küszöb. Más kérdés, hogy ez nem mindig érvényesül: mint a Süddeutsche Zeitung által közzétett adatokból kiderül, több száz vállalatot büntettek már meg, de mivel kevés az ellenőr, nagy a kísértés arra, hogy ne tartsák be a bérelőírásokat ott se, ahol vannak.
Angela Merkel kancellár se híve az országos minimálbérnek, sőt: a legnagyobb bulvárlapnak, a Bild Zeitungnak adott interjúban úgy fogalmazott, számos országban ez az oka a magas munkanélküliségnek, mert nincs kapcsolat a bérek és a teljesítmény között. Merkel a tartományonként és ágazatonként külön-külön kialkudott minimálbéreket támogatja − ezt a meglevő törvények is lehetővé teszik. A kormánypártok szorgalmazzák, hogy vezessék be a minimális javadalmazást azokban az ágazatokban is, ahol eddig ez nem történt meg, a felsőház, a tartományokat képviselő Bundesrat − ahol mostanra az ellenzék került többségbe − viszont márciusban már azt jelezte, hogy támogatna egy 8,50 eurós országos minimális órabért. Az alsóház, a Bundestag még nem hozott döntést erről, de a német média szerint a kormánypárti többség aligha áll a javaslat mellé.
