Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A májusi uniós csúcson nagy a tét, hiszen a kontinens politikai vezetői azt próbálják meg kitalálni, hogyan tudnának minél többet bevonni abból az évente ezermilliárd euróra becsült összegből, amit a becslések szerint elvettek államkasszáiktól adócsalással vagy -elkerüléssel. Az egész kontinensen eluralkodott megszorítási politika korában valóban nehéz megindokolni, hogy miért nem zárják le a politikusok azokat a hatalmas kiskapukat, amelyek lehetővé teszik a vagyonok alacsony adókulcs alá menekítését. A múlt hónapban nyilvánosságra került, a Brit Virgin-szigeteken pénzt rejtegető több százezer személy és vállalat adatai vaskos botrányt okoztak, de számos másik ügy is lendületet ad az adócsalásról szóló európai együttműködés felgyorsításának.
Az együttműködés mögött jelentős részben az Egyesült Államok egy törvénye áll. Az amerikaiak külföldi betétek kötelező bejelentéséről szóló, három éve elfogadott rendelkezése (Foreign Account Tax Compiance Act) előírja, hogy a külföldi pénzintézetek adják ki amerikai betéteseik adatait − ha ezzel elmaradnak, akkor az adott ország bankjainak amerikai fióktelepei súlyos büntetést kapnak. Az európai országoknak megtetszett az ötlet, és első lépésben olyan kölcsönösségi megállapodásokat kötöttek az USA-val, amelyek alapján ők is megkapják az amerikai banknál számlát vezető állampolgáraik adatait. Mivel már eddig is megosztottak egymással adatokat, az amerikai megállapodások mintájára a következő lépés az lehetne, hogy az amerikaiaktól megkapott, harmadik − de EU-tag − országba tartozó állampolgárok adatait is közössé tegyék.
Két európai ország várhatóan főszerepet játszik majd az uniós tárgyalásokon. A francia kormány, amelyet kora tavasszal alapjaiban rázott meg egy adóelkerülési botrány, gyorsan az élére állt az adóparadicsomok megszüntetését követelő vonalnak. Ausztria ezzel szemben megingathatatlanul elkötelezettnek mutatkozik a banktitok intézménye mellett, és továbbra is kimarad az európai banktitokmegosztásból. A másik, eddig ellenkező ország, az apró Luxemburg már beadta a derekát, és jelezte, 2015-ig bevezeti az adatok megosztásáról szóló irányelvet.
Az Európai Bizottság reményei szerint az ellenállás leküzdése után bővítenék a megtakarítási irányelvet, többek között olyan rendelkezésekkel, amelyek lehetővé tennék, hogy a brüsszeli testület automatikus adatmegosztást kényszerítsen ki a kontinentális Európa kedvenc adóparadicsomai, Svájc, Liechtenstein és a Csatorna-szigetek kormányaival. Szakemberek szerint azonban az európai adóelkerülés egy része nem az adóparadicsomokra, hanem az európai országok adórendszerei különbségének kihasználására épül (a Starbucks és más cégek például szellemi termékek könyvelésével nullázták le nyereségüket a nagy európai országokban, majd a teljes profitról az alacsonyabb társasági adókulccsal rendelkező Hollandiában adóztak). Az ilyen adóoptimalizálás visszaszorítása már nehezebb feladat lesz, hiszen a legtöbb európai kormány foggal-körömmel védi adórendszerét.
