Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Újabb lépés a helyes irányba − jellemezte Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatója a japán monetáris politika múlt héten bejelentett brutális hangsúlyváltását egy kínai üzleti konferencián. Lagarde szerint a Bank of Japan (BoJ) forradalmi újítása − tehát a monetáris bázis két év alatt tervezett megduplázása agresszív, minden lejáratra kiterjedő kötvényvásárlásokkal − a válság előtt még szokatlan likviditásbővítő monetáris intézkedések sorába illeszkedik. Nem voltak ilyen lelkesek a kínai üzletemberek a két év alatt 1400 milliárd dollár értékű jennyomtatással kapcsolatban: sokan félnek attól a pekingi gazdasági vezetésben, hogy a felesleges likviditás el fog vándorolni a szigetországból − írta a Financial Times −, és többek között Kínába áramlik majd forró tőkeként, túlhevítve a szigorú hitelpolitikával szabályozott ország gazdaságát. A világ más részeiben − például a tőkekivándorlástól sújtott európai periférián − viszont ugyanennyire örülnek a szivárgó japán források lehetőségének.
Hiába a duplája a japán eszközvásárlási program az amerikainak a GDP százalékában (az előbbi évente a teljes gazdasági teljesítmény 13 százaléka, az utóbbi a 6,5 százaléka), vannak, akik szerint még mindig nem elég nagy. A Japan Macro Advisors elemzői szerint a BoJ csupán fél évvel hosszabbítja meg a mérlegében lévő kötvények átlagos lejáratát a monetáris bázis duplázásának tervével, amivel továbbra is messze le van maradva az amerikai Federal Reserve mögött. Szerintük ezért a Csavarás hadművelet (Operation Twist) japán verziója lehet a következő monetáris lazítás. A Fed amerikai kötvényportfóliójának átlagos lejárata ezzel a programmal emelkedett a jelenlegi hét évre. A hosszabb kötvények vásárlásával a jegybankok leszorítják a hosszú hozamokat, és elvileg attraktívabbá teszik a reálgazdaság finanszírozása szempontjából fontosabb rövid oldalt.
(A magyarországi hatásokról lásd írásunkat a 9. oldalon.)
