Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Alaposan megváltozott a vasárnap éjjel elért ciprusi megállapodás elemzői megítélése, miután Jeroen Dijsselbloem, az európai pénzügyminiszterek csoportjának holland elnöke arról beszélt egy Reutersnak adott interjúban, hogy ez a megállapodás lehet a következő bankválságokra adott európai válaszok mintája. Az eurócsoport elnöke − négy nappal azután, hogy a ciprusi helyzet és a rá adott válasz egyediségét hangsúlyozta − ezzel éppen hogy azt szerette volna kiemelni, hogy az adósságválság hőfokának csökkenése lehetővé teszi, hogy mostantól ne közpénzekből mentsék ki a pénzintézeteket, hanem a befektetők (ebben az esetben a betétesek) kényszerüljenek vállalni a kockázatokat. A holland pénzügyminiszter szerint ez azért kedvező, mert mostantól az európai mentőalap (ESM) kifizetéseinek megfontolása előtt bevonhatják a bankok hitelezőit.
Mivel Ciprus gazdasága az Európai Unió GDP-jének 0,2 százalékát teszi ki, a parányi szigetország válságának korábban is az volt az igazi tétje, hogy milyen üzenetet küld és milyen precedenst teremt az eurózóna többi része számára. Dijsselbloem nyilatkozata − reagáltak sokan − valójában azt jelenti, hogy ugyanaz az euró, attól függően, hogy melyik ország melyik bankjában van, érhet egy eurót, de esetenként akár ennél jóval kevesebbet is. A meggyengült pénzügyi rendszerű eurózóna-tagok betétesei például Olaszországban, Spanyolországban vagy akár Franciaországban ennek megfelelően mérhetik fel megtakarításaik biztonságát. És bár a legrosszabb lehetőséget elkerülték az európai és ciprusi vezetők − tehát a szerződések és garanciák sorával védett 100 ezer euró alatti betétek önkényes megcsapolását −, a végül kialkudott megállapodás is távol van a megnyugtatótól. A Laiki bank nagyobb betéteseinek önkényes kiválasztása és a köztük való különbségtétel elmulasztása például nem tűnik túl erős érvekkel védhető döntésnek. Ráadásul a döntéshozatal módja − emelték ki a piaci elemzők − újabb súlyos tekintélyvesztést okozott az eurózóna vezetőinek.
A tőkeforgalom korlátozása korábban többnyire tabunak számított az IMF megközelítésében (bár Izland esetében hallgatólagosan már elfogadták bevezetésüket), az eurózóna történetében pedig először került sor a tőkemozgások adminisztratív korlátozására. Ezek nélkül bizonyára pánikszerűen vonnák ki a tőkét, és a szigetország azonnal megroppanna a GDP-jének többszörösét kitevő pénzek kiáramlása miatt. Paul Krugman közgazdász szerint hosszú távon kedvező hatása is lehet, ha a fejlett országok politikusai ezek után felülvizsgálják a tőke szabad áramlásával kapcsolatos eddigi elveiket. Vannak más hangok is, amelyek támogatják az európai válságkezelés hangsúlyának érezhető eltolódását. William Buiter, a Citigroup vezető közgazdásza szerint például valójában jó hír, hogy Ciprus esetében felhagytak az európai vezetők adósságválság panaszainak adósságból történő csillapításával, és megkezdték agresszívan bevonni a betéteseket is. Ez lendületet adhat a hitelállomány leépítésének a kontinens pénzügyi rendszerében, ami szerinte a hosszabb távú gyógyulás feltétele.
Ciprus előtt mindenesetre még borúsabb lett a jövő, hiszen az ország pénzügyi szolgáltatások exportjára alapozott gazdasági modelljének bizonyára befellegzett − nem mellesleg az európai pénzügyminiszterek konkrétan ezt az üzenetet fűzték a megállapodáshoz. A tízmilliárd dolláros mentő csomag feltételeként görög típusú megszorítások is jöhetnek, amelyek az eddigi tapasztalatok alapján hozzáadhatnak majd a bankrendszer redukálása és az ingatlanárak várható további zuhanása miatt eleve nagyon erős recessziós nyomáshoz. Az is kérdés lehet, hogy a turizmusnak mennyire fog ártani például a tőkeforgalom korlátozása − ezért is vetődhet fel sokak szerint logikusan, hogy miért nem lép ki a szigetország az eurózónából, a leértékelt saját fizetőeszköz segítségével talán lényegesen több nyaralót tudna tengerpartjaihoz csábítani.
