A Federal Reserve kormányzói ritkán értenek egyet teljes számban bármilyen kérdésben, a pénzpiaci alapok reformja mögé azonban mind a tizenkét regionális Fed-kormányzó felsorakozott. Az újonnan felállított, a pénzügyi rendszer stabilitását felügyelő testületnek (FSOC) írt közös levelükben megállapítják, hogy a pénzpiaci alapok komoly fenyegetést jelentenek a teljes pénzügyi rendszerrel szemben. A becslések szerint 2,7 ezer milliárd dollárnyi eszközt kezelő pénzpiaci alapok rövid lejáratú adósságokba fektetnek be, ezért kulcsfontosságú szerepet töltenek be a pénzügyi rendszer likviditásának biztosításában; a befektetők pedig azért kedvelik ezt a terméket, mert likvidek, ám a bankbetéteknél nagyobb hozamot kínálnak. Éppen ezért nagy a rendszerkockázatuk: a Lehman Brothers 2008. szeptemberi összeomlása idején ezeken az alapokon keresztül fagyott le az egész bankközi hitelpiac, mivel a befektetők a nagy bizonytalanság miatt minden tőkéjüket ki akarták vonni az alapokból.
A pénzpiaci alapok ellen induló roham lehetősége továbbra is fennáll, sőt William Dudley New York-i Fed-kormányzó szerint még nagyobb a veszély, amióta a kongresszus megtiltotta bizonyos, a pénzintézetek stabilizálását szolgáló eszközök használatát. Az amerikai tőzsdefelügyelet ugyan tavaly nyáron feladta az alapok reformját, a Fed vezetői azonban számos járható utat látnak. A legkedvezőbb lehetőség a kormányzók szerint az lenne, ha a pénzpiaci alapok felhagynának eddigi gyakorlatukkal, és nem az egydolláros nettó eszközértékhez kötnék a befektetési jegyeik értékét, hanem többi részvényhez vagy befektetési jegyhez hasonlóan lebegő árfolyamot adnának nekik, ez ugyanis transzparenssé tenné helyzetüket − az iparági lobbi szerint azonban ez bizalmatlanságot keltene az eszköztípus iránt. Ezenkívül adminisztratívan korlátozhatnák a pénzkivonást, tőkekövetelményeket állapíthatnának meg, vagy a jelengi havi közzétételnél gyakoribb jelentéseket is megkövetelhetnének az eszközök értékéről.
