Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egyre több nyugati vállalat panaszkodik a jüanlikviditás hiányáról, ami miatt nehézkes távol-keleti piacaikon a terjeszkedés. A téma tavaly több nemzetközi pénzügyi konferencián is felmerült, emiatt néhány ország jegybankja arra az elhatározásra jutott, hogy nem várják meg a jüan évtized közepére tervezett teljes konvertibilitását, hanem a kínai jegybankkal, a PBOC-val külön devizaswap-megállapodásokon keresztül saját jüantartalékot kezdenek el képezni, hogy szükség esetén onnan lehessen lehívni a megfelelő devizaforrást.
A nyugati jegybankok ezekkel a bilaterális megállapodásokkal ugyanakkor már lépéshátrányban vannak, hiszen Kína legfontosabb feltörekvő piaci kereskedelmi partnereivel az elmúlt másfél évben számtalan ilyen csereügyletről szóló szerződést írt alá, ráadásul némely országgal, így például Japánnal, Brazíliával vagy Dél-Koreával óriási, akár 50−100 milliárd dolláros nagyságrendben.
Kína egyelőre óvatosan engedi devizájának konvertibilitását, amire két oka is van. Egyfelől a teljes konvertibilitáshoz fel kellene adni a kötött árfolyamrendszert, márpedig a jüan−dollár kötés az egyik legfontosabb merkantilista eszköz, amivel Kína külpiaci térhódítását tudja támogatni. Csak becslések vannak arra nézve, hogy hol lehet a jüan árfolyamának optimuma a dollárral szemben, de ha az utóbbi évtized USA-val szembeni kereskedelmi aránytalanságait nézzük, akkor a legóvatosabb becslések is 20 százalékos alulértékeltségről szólnak.
Másik ok a fokozatos nyitásra, hogy Kína a megállapodásokért cserébe befektetéseket kér, amire a legszembetűnőbb példa Japán, amely vállalta, hogy hozzáférést enged saját befektetői számára a jüanalapú eszközökhöz, illetve hogy maga is visszaforgatja tetemes tartalékát jüankötvényekbe.
Ha konvertibilis lesz a jüan, vagyis Kína valamennyi kereskedelmi partnere képes lesz a devizában árut és szolgáltatást cserélni, az nemcsak a kínai piachoz való hozzáférést könnyíti meg a nemzetközi vállalatok számára. Kína is könnyebben fog tengerentúli piacot találni saját termékeinek, hiszen a felhalmozott jüantartalékokat elsősorban Kínában lesz érdemes elkölteni vagy befektetések formájában visszaforgatni.
Ha az időben előretekintünk, akkor látszik, hogy a jüan szerepe hasonló lesz a dolláréhoz. A stabil kereskedelmi csereügyletekhez óriási likviditásra van szükség, ami mellett az is kell, hogy a felhalmozott devizatartalékot biztonságos helyen lehessen lekötni vagy elkölteni. Ehhez hatalmas áruforgalmú piacra és mély, likvid tőkepiacra van szükség. Egyelőre az USA-n kívül kevés olyan ország van, amely mindkettőt tudja biztosítani, és ez az, amiért a dollár-fizetőeszközök hegemón szerepe egyelőre megkerülhetetlennek tűnik.
