Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Napi grafikonok
A republikánus képviselőházi többség benyújtotta azt a törvényt, amely május 19-ig felfüggesztené az adósságplafont az Egyesült Államokban − tehát az amerikai pénzügyminisztérium addig is kibocsáthat államkötvényeket, amelyekkel kifizetheti az addig lejáró adósságait és a szövetségi kormány egyéb kötelezettségeit. Fontos különbség lehet, hogy a korlátot csupán felfüggesztik, nem emelik meg a jelenlegi 16,4 milliárd dollárról. Az eddigi verzió szerint március 1-jén − a korábban betervezett automatikus kiadáscsökkentésekkel együtt − lépett volna hatályba az adósságplafon, ami a legrosszabb forgatókönyv szerint az Egyesült Államok csődjét jelentette volna. A hosszú távú kiadáscsökkentéssel kapcsolatos megállapodás elmaradása most már nem vonná maga után az azonnali csődöt, csak a világ legnagyobb gazdaságát recesszióba döntő súlyos megszorításokat.
Az adósságplafont nem most tolják ki először − az 1917-ban bevezetett intézmény kritikusai szerint a legnagyobb probléma az az adósságplafonnal, hogy valójában nem fogja meg a költekezést (amellett, hogy jogilag is problémás, ha a kongresszus felhatalmazza a kormányt a költekezésre, ennek fedezetének előteremtését azonban megtiltja). A Wall Street Journal összesítése szerint az utóbbi húsz év alatt összesen 39-szer emelték meg az plafont, amiből 25-ször kevesebb mint egy évig tartott az emelés után következő mozgástér. Még az idősebb Bush elnöksége alatt, 1990 októberében például egy hónap alatt ötször emelték meg az adósságplafont, néha csak egy-két napra, 1995−1996-ban pedig többször is részlegesen leállt a szövetségi kormány. A második elnöki turnusát megkezdő Barack Obama a legszívesebben eltörölné a zsarolási eszközként használt plafont, az eddigi tapasztalatok szerint azonban erre elenyésző az esély.
