Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kínai gazdaság a szokásos motorjainak, az exportágazatoknak és a kormányzati költekezésen alapuló infrastrukturális projekteknek köszönhette, hogy megszakította hét negyedéves rossz sorozatát, és a tavalyi negyedik negyedévben újra gyorsabban tudott bővülni. A GDP éves összevetésben a harmadik negyedéves 7,8 százalék után − és a változatlan adatot előre vetítő várakozások dacára − 7,9 százalékkal erősödött az év utolsó három hónapjában. Negyedéves alapon 2 százalék volt a bővülés, amiből annualizáltan 8,3 százalékos GDP-növekedés következik. Az egész éves GDP-növekedés viszont 7,8 százalék volt, ami a kínai kormány konzervatív és szimbolikusnak tartott 7,5 százalékos célját ugyan felülteljesíti, de a 2011-es 9,3 százaléktól jelentősen elmarad, sőt 1999 óta a leggyengébb éves növekedési adat. Ez nem is meglepő, hiszen az európai kereslet drasztikus megcsappanása miatt nehéz évük volt a kínai exportőröknek, és az év második felében beindított költségvetési és monetáris élénkítés gyengébben éreztette hatását.
Reuters
A nyári kínai lassulás visszafordulása egy sor gazdasági adatban − főleg az export- és az ipari termelési adatokban − már az ősz kezdete óta érezhető volt. A közgazdászok most abban reménykednek, hogy a harmadik negyedéves adat volt a mélypont a kínai gazdaság puha földet érésében, és innen ismét kezdődhet egy ciklikus felívelési szakasz. Elég azonban végiggondolni a jelenlegi kínai modell fenntarthatóságát veszélyeztető gazdasági és politikai kockázatokat, hogy fenntartásokkal kezeljük az optimista véleményeket. A legfontosabb ezek között az, hogy a kínai gazdaságnak modellt kell váltania, és jobban a belső kereslet kielégítésére alapoznia, hiszen az exportkapacitásokat nem növelheti a végtelenségig − már csak azért sem, mert a világ többi része nem tartja a tempót Kínával.
Az ország versenyképességét már most veszélyezteti, hogy − részben az eddigi terjeszkedés, részben a demográfiai folyamatok miatt − a határaihoz érkezett a végtelen mennyiségben rendelkezésre álló olcsó munkaerő, ezért az egyszerűbb feldolgozóipari beruházásokat már inkább más délkelet-ázsiai országokba telepítik a külföldi vállalatok. Eközben a kormány által finanszírozott beruházások a kritikusok szerint gyakran értelmetlen projektekhez vagy a beruházások túlzott szintjéhez vezetnek, ráadásul ha valóban beindul a régi recept szerinti növekedés, akkor azonnal jelentkezik vele az infláció veszélye, ami az élelmiszerárakon keresztül politikai, az ingatlanárakon keresztül pedig pénzügyi kockázatokat hordoz. Ha erre ismét a monetáris politika drasztikus szigorításával reagál a pekingi vezetés, akkor visszafogja a potenciális növekedést, és a hitelre éhes kínai vállalkozókat és önkormányzatokat a magas kamatokkal működő, már most óriásira duzzadt árnyékbankrendszerhez tereli.
