Kevés meglepetést tartogatott a Bernanke-csomag

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

A decemberi kamatdöntő ülésen valószínűleg tudatosan nem lőtte el összes megmaradt puskaporát az amerikai jegybank. Az élénkítés óvatos bejelentését az indokolhatta, hogy a költségvetési szakadék körüli vita lezárulásának hatásai számottevően meg fogják határozni a következő évek makropályáját. A Fednek így két irányból jövő nyomás között kellett döntenie, egyfelől a felfokozott piaci várakozások közepette muszáj volt a Csavar hadműveletet − az év végi kifutás miatt − új programmal helyettesíteni. Másfelől nagyobb lazításokra egy negyedéven belül legfeljebb egyszer érdemes alapozni, különben kezelhetetlenné válnak a várakozások (mint ismeretes, a QE3-t szeptemberben jelentették be).

Szakértők szerint ennek tudható be, hogy a Fed nem vállalta túl magát, hiszen voltak a piacon olyan várakozások is, hogy a hosszú oldali (6−30 éves) állampapír-piaci intervenciók havi volumenét 60 milliárd dollárra emeli. Ezt nem lépte meg a Fed, ráadásul a bejelentett mérlegnövelés súlyát mérsékli, hogy a szinten tartásra most kevés volt a lehetőség: a Csavar hadművelet kifutása után ugyanis automatikusan csökkenni kezdett volna a mérlegfőösszeg, amit a piac viszont  szigorításként könyvelt volna el. A kötvénycserét pár hónapig még lehetett volna húzni, ám nem sokáig, mivel becslések szerint legfeljebb 120 milliárd dollárnyi 3 évesnél nem hosszabb futamidejű értékpapír maradt a Fed mérlegében.

Hogy jövőre mit lép a Fed, persze nyitott kérdés, de a költségvetési szakadék hatásain túl annyi megállapítható, hogy a makrogazdasági prognózisok frissítésének segítségével saját mozgásterét sikeresen tudja növelni. Ahogy az ECB tette a múlt héten, a következő évekre vonatkozó növekedési és inflációs előrejelzéseit a Fed elemzői stábja is leszállította. Bár a korrekció nem látványos, a szimbolikus jelentősége a monetáris mozgástér szélesítésében ragadható meg. Másik oldalról viszont kommunikációs újítást is bedobott a jegybank, hiszen azzal, hogy numerikus célszámokhoz igazítja kamatpolitikáját, nem csak arra tesz ígéretet, hogy adott időhorizonton rendkívül alacsony szinten fogja tartani a kamatot, hanem óvatosan, de elkezd vele megágyazni az ezen időtávon túli kilépési stratégia bejelenthetőségének.

Az elemzők meg is jegyezték a szerdai döntés után, hogy 2015-ben jöhet a kamatemelés, főleg mivel az ennek feltételéül szolgáló munkanélküliségi ráta 6,5 százalékos szint alá süllyedését prognosztizálja a stáb.