A Fed monetáris döntéshozóinak jövő heti kétnapos kamatülése a jegybanki mérlegfőösszeg méretéről fog szólni, miután december végével kifut a júniusban másodszorra útnak indított Csavar hadművelet. Ennek keretében a Fed havonta 45 milliárd dollár értékben forgatja vissza a lejáró rövid futamidejű államkötvényeiből befolyó összeget a hosszú oldali állampapírpiacra, amivel a mérlegének mérete nem változik. A szeptemberben indított harmadik mennyiségi lazítással − amelynek keretében havonta 40 milliárd dollárnyi jelzáloggal fedezett értékpapírt vásárol − viszont már növekszik az eszközállomány.
Bármit lépjen is a Fed, lesz hatása a mérlegre − hívják fel a figyelmet az elemzők −, ugyanis a Csavar hadművelet végével automatikusan elkezd csökkenni a jelenleg mintegy 2850 milliárd dolláros eszközállomány. Ahhoz, hogy a piacok ne lássanak ebben szigorítást, új programot kell indítani, hogy legalább szinten maradjon a mérlegfőösszeg. Az utóbbi hetek nyilatkozatai alapján a Fed nyíltpiaci bizottsága (FOMC) legtöbb tagja akár azt is támogathatja, hogy a 45 milliárd dolláros keretet 60 milliárdra emeljék. Ráadásul ha a jegybankárok a piaci várakozásoknak elébe akarnak menni, akkor az új kötvényvásárlási program fedezetéül új pénzt használhatnak. Elemzők szerint egyébként sem marad sok muníció a sterilizálásra, ugyanis a Csavar hadművelet kifutását követően nagyjából 123 milliárd dollárnyi 3 évesnél rövidebb lejáratú értékpapír marad a mérlegben.
Ha viszont a Fed tartani akarja a havi legalább 45 milliárd dolláros vásárlási ütemet a 6 és 30 év közötti lejáraton, akkor becslések szerint 2013 végére 4000 milliárd dollár fölé fog nőni a mérlegfőösszege. Ez már közelíti azt az szintet, amivel a pénzügyi válság kiújulását megállíthatónak tartják. A Goldman Sachs egy nemrégiben készült tanulmánya azzal számolt, hogy ha a Fed a nominális GDP küszöbértékeit kezdené el célozni − inflációra és foglalkoztatásra vonatkozóan −, akkor a piaci egyensúly eléréséhez 5000 milliárd dolláros mérlegfőösszegre lenne szükség.
Megfigyelők egyelőre nem számítanak arra, hogy ilyen előre meghatározott nominális GDP-mutatókhoz kötött célértékekhez igazítsák a monetáris intézkedéseket, mivel ezzel kapcsolatban nagyon megosztott a Fed irányító testülete. Azt azonban sokan elképzelhetőnek tartják, hogy a monetáris kommunikációs stratégia reformjának keretében lesz javaslat numerikus küszöbértékek bevezetésére, aminek elemzők szerint az a legnagyobb előnye, hogy részben automatizálná a kamat- és a mérlegpolitikát, így könnyebben lehetne stabilizálni a piaci várakozásokat. Néhány FOMC-tag szerint viszont ez éppen hátrányos lenne, hiszen a Fed könnyen elveszítheti a válság során rugalmasan alkalmazott kommunikációs eszközeit.
