Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Politikai elemzők szerint szamuráj etikája miatt váltotta be ígértét Josihiko Noda japán miniszterelnök, amikor két hete hivatalosan is kitűzte a parlamenti választások időpontját december 16-ára. A választásokat nagy valószínűség szerint el fogja veszíteni a három éve kormányzó demokrata párt (DPJ), amely ez idő alatt egyébként három miniszterelnököt fogyasztott el. Noda még augusztusban ígérte meg a felsőházban többséget szerző ellenzéki pártoknak − köztük a háború utáni Japánt szinte végig kormányzó legfőbb rivális Liberális Demokrata Pártnak (LDP) −, hogy ha hárompontos reformtervezetét támogatják, akkor belemegy az előre hozott választások kiírásába.
Noda reformjai közül a hitelminősítők fenyegetése miatt a legsürgetőbb a költségvetési volt, amelynek keretében kért engedélyt a jövő évi finanszírozás kötvénykibocsátáson keresztüli megkezdéséhez. A jövő évi 92 ezer milliárd jenes (1200 milliárd dolláros) büdzsé nagyjából 40 százalékát kell ugyanis külső forrásbevonásból előteremteni, mivel a recesszió miatt egyre apadó bevételek a fokozódó nyomás alatt levő kiadási oldal alig felét fedezik. Márpedig a felsőházban többséget szerzett ellenzéki erők blokkolni tudják a kötvénykibocsátást, így megegyezés híján az amerikai fiskális szakadékhoz hasonló szituáció alakulhatott volna ki Japánban is. A költségvetési reform keretében augusztusban már sikerült tető alá hozni a jelenlegi ötszázalékos forgalmi adókulcs duplájára emelését 2015-ig.
A másik két terület az erősen urbanizált, ugyanakkor lakatlan földrajzi területekkel szabdalt ritka aránytalan választási körzetek megreformálása, valamint a szociális elosztás hosszú távú reformjához szükséges társadalombiztosítási szakbizottság felállítása.
Noda gazdaságpolitikájának lényege, hogy a tetemes adósságot generáló külső forrásbevonás helyett adóemeléssel igyekszik elejét venni a költségvetés szétesésének. Bár a japán adósságállomány tulajdonosainak több mint 90 százaléka hazai rezidens, a GDP 230 százalékát elérő adósságráta példan élküli a fejlett világban, és az ország adósságminősítésének fokozódó leromlásával fenyeget.
Noda tervével bár a legtöbb japán gazdaságelemző szimpatizált, a miniszterelnöknek december 16-án 14 hónapi kormányzást követően bizonyosan távoznia kell a hatalomból, és pártjának, a DPJ-nek a szétesését sem lehet kizárni.
Helyét valószínűleg az az Abe Sinzó veszi át, aki 2006 szeptembere és 2007 szeptembere között az LDP színeiben már volt a szigetország miniszterelnöke, de akkor korrupciós és egészségügyi okok miatt lemondott. Azóta állítólag meggyógyult, legalábbis erre utal, hogy a pártja élére 2012-es visszaválasztása óta heves kijelentéseivel teljesen uralja a japán közéletet és most a kampányt is.
Egyik legnagyobb visszhangot kiváltó ígérete a jegybanktörvény átírása, amivel szinte leplezetlenül is a jegybanki függetlenséget akarja csökkenteni. Abe ugyanis a kötvénykibocsátások növelésével és az ehhez aktívabban asszisztáló jegybankkal akarja fellendíteni a 2000 óta hatodszorra recesszióba kerülő gazdaságot. Az új törvénybe például beleíratná, hogy a jegybank inflációs célja a jelenlegi egy százalék helyett három legyen (ami egyébként utoljára 20 éve volt) és hogy a nominális kamatlábat a negatív tartományba is leszállíthassa a Bank of Japant egyébként áprilisig irányító Maszaaki Sirakava jegybankelnök. Abe nem támogatja a jenintervenciókat, amivel a DPJ a BoJ-vel együtt sűrűn élt az elmúlt három évben (négyszer avatkoztak be a piacon). Nem is tett túl jót a jegybank hírnevének, hogy Sirakava a kormánnyal közös nyilatkozatban védte a monetáris élénkítést, aminek keretében jelenleg fut egy 91 ezer milliárd jenes (tehát nagyjából egy egyéves költségvetéssel ekvivalens összegű) kötvényvásárlási és banki likviditási program. A választások után négy nappal tartja következő kamatmeghatározó ülését a BoJ, ahol a várakozások szerint egyébként bővíteni fogja a kötvényprogramot.
Fiskális téren ugyanakkor Abe mozgástere is szűk, mivel a japán társadalom olyan ütemben öregszik, hogy a GDP mintegy 20 százalékát elérő szociális kiadásokat lehetetlen csökkenteni, miközben a belső piac gyengesége miatt szinte kizárólag a külső konjunktúrától függnek a bevételek.
A kampánytémák között a recesszió mellett előkelő helyen szerepel a kínai−amerikai viszony alakulása a csendes-óceáni térségben, illetve a fukusimai katasztrófa okán a nukleáris energia jövője. Elemzők szerint ezeken a területeken nincs nagy eltérés a DPJ és az LDP politikája között, retorikai szinten is inkább csak az a meghatározó, hogy melyikük van kormányon vagy éppen ellenzékben.
A japán választók nehezen is döntenek az egyébként nagyjából egy évtizede kettészakadt pártrendszer két nagy szereplője között. Ennek eredménye, hogy a lakosság 44 százaléka nem szimpatizál egyik párttal sem, illetve hogy előrejelzések szerint jelentősen megnőhet a kis pártok támogatottsága, amelyek közül az utóbbi időben több is összeolvadt (például az oszakai és a tokiói polgármesterek által gründolt Napfelkelte és Helyreállítás párt, vagy az Új Komeito). Elképzelhető, hogy nem lesz megkerülhető valamelyik kispárt a kormányalakításnál, ami markánsan rányomhatja bélyegét a következő ciklusra. Az említett Napfelkelte például radikálisan Kína-ellenes retorikával kampányol, alapítója robbantotta ki a kelet-kínai-tengeri szigetek körüli viszályt, amikor meg akarta azokat vásárolni.
A nacionalista felhangra egyébként vevő Abe egyik ígérete, hogy a jegybanki pluszforrásokat hadi fejlesztésekre fogja fordítani.
