Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Amikor kinyitod az ajtót, a legyek is bejönnek − figyelmeztet Teng Hsziao-ping mondására az egyik pekingi kommentátor a kínai kommunista párt csütörtökön kezdődő 18. kongresszusa előtt. Az ötévente megtartott pártrendezvényen választják meg a politikai bizottság hét új tagját, köztük az államfőt és a miniszterelnököt. Utoljára tíz éve volt ilyen mértékű vérfrissítés a Kínát irányító testületben, így érthető a nemzetközi és a hazai közvélemény kiemelt érdeklődése.
Átalakulóban van a gazdaság
Teng szavaira a kormány élére − minden valószínűség szerint − kerülő Hszi Csin-pinget figyelmezteti a kommentátor, tőle ugyanis a nemzetközi és a hazai közvélemény is azt várja, hogy gyorsítsa az ország gazdasági, politikai és társadalmi átalakításának folyamatát, amelynek − történjen bárhogy is − számottevő lesz a hatása a következő tíz év eseményeire.
Az ázsiai ország a világ második legnagyobb gazdasága − és 20 éven belül az első lehet −, ennek ellenére Kína gazdasági architektúrája erősen tranzíciós fázisban van: egy alapvetően helyi piacra termelő mezőgazdasággal foglalkozó fejlődőből egy ipari felhalmozáson keresztüli fejlett piaci gazdaság irányába tart. Az első fázison túljutott, ma a globális feldolgozóipari export 11 százaléka származik az országból. Ugyanakkor a belpiaci vásárlóerő súlya jóval kisebb. A tranzíciós fázis azt jelöli, hogy a növekedést a túlzott beruházás és az alulfogyasztás jellemzi. A kínai GDP-komponensek közül az export 30 százalékot, míg a beruházások 40 százalékot tesznek ki, együttes arányuk tehát megegyezik az amerikai GDP legnagyobb komponensének − a háztartások fogyasztásának − arányával.
A beruházási boomot elsősorban demográfiai folyamatok generálják, amelyek sokban emlékeztetnek az európai ipari forradalom hajnalára. A több száz millió vidéki kistermelő beáramlása a tengerparti ipari övezetekbe urbanizációs dömpinget gerjeszt − aminek hatására a kínai beruházási ráta − a Világbank becslése szerint − a GDP 48 százalékára nőtt.
A három iparág nőtt nagyra
A folyamat három stratégiai iparágat duzzasztott kritikus méretűre: az építőiparét, a közmű − elsősorban energetikai − szolgáltatásokét, valamint a bankszektorét. Mindhárom túlnyomórészt szigorú állami felügyelet mellett működik. Ráadásul igen nehéz magánvállalkozást indítani és fejleszteni. A Világbank Doing Business felmérésén az ország a kiábrándító 91. helyezést érte el, Albánia és Mongólia mögött, és különösen gyengén szerepelt a vállalkozás indítása (151.) az adófizetés (122.), az építési engedélyek megszerezhetősége (179.) és a közműellátottság (115.) témájában. Eközben a gyors városiasodásra alapozott növekedés demográfiai tartalékai is kimerülőben vannak. A belső migrációból fakadó egyensúlytalanságok kezelésére pedig egyre kevésbé alkalmas a városi övezeteket védő hukon-rendszer, ami nagyban felelős az ipari munkásság gyatra életkörülményeiért.
Az érett gazdasági fázisba történő belépéshez a belső keresletet kell olyan mértékben megerősíteni, hogy az \"megtámaszthassa\" a kínai gazdaságot a külső konjunktúra lanyhulásakor is. Mindehhez első körben a beruházás−fogyasztás GDP-n belüli arányát kell elmozdítani, valamint a beruházások szerkezetét − ökológiai szempontok mentén − kellene átalakítani.
Nagy kérdés a pénzügyi reform
A kínai kereskedelmi hitelezést eddig elsősorban nem megtérülési szempontok, hanem a politikai kapcsolati háló mentén menedzselték, ami iszonyatos koncentrációt és helyenként brutális félreárazást eredményezett. A négy nagy kínai bank a teljes hitelállomány felével rendelkezik, ezek között feltehetően tetemes mennyiségű értéktelen, de legalábbis magas kockázatú eszközzel. A kiterjedt kapcsolati rendszert szinte lehetetlen átlátni, az állami bankszektor közvetlenül mintegy másfél millió embert foglalkoztat. Az állami bankok vezetőinek a politbüro cseréjével várhatóan szintén távozniuk kell. A pénzügyi közvetítő rendszerben sürgető a szerkezeti átalakítás, elsősorban a hitelkínálati mechanizmusok − például a kereskedelmi kamatpolitika − liberalizációjára lenne szükség, hogy a versenyen keresztül minél előbb tudjon a hitelpiac rugalmasan alkalmazkodni a gazdasági kihívásokhoz.
Napi grafikonok
