Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kínai exportőr vállalkozások úgy érzik, hogy helyzetük rosszabb mint a 2008-as pénzügyi összeomlás idején volt. Az elmúlt hat hónapban harapófogóba szorította a cégvezetőket a nyugati felvevőpiacok zsugorodása, illetve a helyi bérek és alapanyagköltségek emelkedése - derül ki a Financial Times összefoglalójából. Egy iskolabútorok gyártásával foglalkozó vállalkozás például arról panaszkodik, hogy kevesebb megrendelést kap és profitrátája 30 százalékkal kisebb, mint a 2008-as válság idején.
A vevők kisebb tételeket rendelnek, igyekeznek jobban gazdálkodni készleteikkel. Emellett általánossá vált, hogy a fizetési határidőt kitolták, esetenként csak a szállítás után 90 nappal utalják át a vételárat. Az elmúlt napokban megjelent makroadatok a valóságosnál jobbnak festik le a helyzetet. A hét végén közölt exportadat - miszerint a kivitel majdnem 10 százalékkal ugrott meg szeptemberben az egy évvel korábbihoz képest -, illetve az infláció meredek csökkenése, becsapósak.
Tavaly ötször ekkora volt
Az előbbit például az októberi ünnepi hét és a karácsony előtti megrendelések pörtették fel. Kínai üzemekkel rendelkező hongkongi üzletemberek szerint tavaly ugyanebben az időszakban három-ötször nagyobb megrendelések érkeztek Európából. Szemben a korábbi időszakkal, amikor előbb a szállítandó mennyiségről beszéltek a vevők, most jelentős részük előbb az árat kérdezi, és legfeljebb csak ezt követően vásárol.
Egyelőre nem működik az az elképzelés sem, hogy a kieső exportot pótolja a kínai hazai kereslet. A belföldi piac ugyanolyan gyenge, mint a külföldi. Még azok az cégek is így látják, amelyek több tucatnyi új boltot nyitottak áruik értékesítésére számos kínai városban.
Továbbállnak a gyárak
Mindemellett azzal is szembe kell nézniük a helyi vállalatoknak, hogy a külföldi tulajdonosok már nem Kínában látják a legolcsóbb munkaerőt kínáló országot. Az amerikai cégek egy része közelebb, elsősorban Mexikóba telepíti üzemeit vagy továbbáll Kambodzsába, ahol még a kínainál is kevesebbért dolgoznak az emberek.
Könnyűipari vállalkozók arra panaszkodnak, hogy míg 2009-ben 35 százalék volt a bruttó profitrátájuk, ez mostanra hat százalékra csökkent. Senzen városa például, ahol néhány éve mindenütt gyárak voltak, amerre a szem ellátott, ma már korántsem ezt a látványt nyújtja. Fékezi ugyanakkor a tőke elvándorlását, hogy Kína egyelőre sokkal jobb infrastruktúrát kínál, mint a szomszédos ázsiai országok.
