Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A német alkotmánybíróság pozitív döntésével lehetőség nyílik arra, hogy az élesben jövőre felálló állandó válságkezelési mechanizmust (ESM) a legnagyobb befizető Németországban gyorsan ratifikálják. Az időzítés sok szempontból döntő fontosságú, hiszen ha a befizetők 90 százaléka még az idén ratifikálja az egyezményt, azzal lényegében azonnal elérhetővé válik a 700 milliárd eurós alaptőke (valós hitelezési kapacitása 500 milliárd euró lesz). Eközben idén még hatályos marad az átmenetinek szánt EFSF válságalap, így gyors ratifikáció esetén − amihez Németországban már csak az államfő aláírása szükséges − egymással párhuzamosan futhat jövő nyárig a jelenleg még mintegy 150 milliárd eurós kapacitással rendelkező EFSF, valamint az ESM. A németek részesedése az alapól 27 százalék, azaz 190 milliárd euró, ami fölötti feltőkésítés esetén követeli meg a német Ab a Bundestag külön hozzájárulását. Ez azt jelenti, hogy az eredeti tervekhez képest puha kiegészítő feltételt szabtak az alkotmánybírók az ESM üzemeltetéséhez.
Ugyanakkor közel sem ilyen egyszerű a helyzet. Egyfelől az eredeti tervek lassú feltőkésítési folyamattal számoltak, 2014-ig kellene a tagállamoknak összedobniuk 80 milliárd eurónyi alaptőkét és 620 milliárd eurónyi garanciavállalást. A folyamatot nagy valószínűség szerint gyorsítani kell − erre utalhat, hogy az ECB a múlt héten bejelentett kötvénypiaci programjához (OMT) feltételül szabta az EFSF/ESM működését. Másfelől hiába lesz jelentős, majdnem 900 milliárd euró a két alap együttes tűzereje, nem biztos, hogy ennyiből több nagy eurózóna-tagállam is kimenthető. Sőt a körvonalazódó spanyol mentés mellé egy olasz már nem férne bele (valószínűleg egy komolyabb bankmentés sem). Márpedig a tagállamok a feltőkésítéssel kapcsolatban inkább a struccpolitikát választják, mint a szolidaritást.
Más megoldást jelenthetne, ha saját forráshoz is juthatna az ESM, vagyis ha banki licenszjoggal ruháznák fel, amiről a nyáron volt is szó. Vagy az ESM maga is bocsáthatna ki eurókötvényeket, tehát teremtene egy saját szuverén piacot. Kötvénykibocsátásra jelenleg is képes az EFSF, és ilyen joga lesz az ESM-nek is, ám ezek fedezetéül tagállami − tehát továbbra is kockázatos − állampapírok állnak.
A valós kockázatközösséget viszont hevesen ellenzik a nagy befizetők, elsősorban a németek. Márpedig a jelenlegi keretek között az EFSF/ESM-nek legfeljebb stabilizáló a szerepe, megoldást az eurózóna válságára nem kínálnak − mondta lapunknak Tóth Gergely, a Buda-Cash elemzője. Véleménye szerint a strukturális problémák megoldásához gazdaságpolitikai integrációra lenne szükség, vagyis a fiskális unió irányába történő elmozdulásra. Csak ebben az esetben van értelme az eurókötvényeknek is, bár van kibocsátása az EFSF-nek, és a most kialakuló bankunió is ebbe az irányba mutat.
Hosszú folyamat lesz az eurótérség reformja, az ESM lényegében csak időt biztosít ehhez, és segíti a kivitelezést például azzal, hogy ezzel a tűzerővel hatékonyan szoríthatók le a periféria hozamai − véli a szakértő. Valószínűleg a németek megnyugtatására került az ESM-szerződés klauzulái közé a kollektív cselekvésről szóló kitétel, vagyis hogy adott esetben − ha egy tagország csődbe jutna − akkor a veszteséget meg kell osztani az ESM/ECB és a magánbefektetők között. Ez egyfelől növeli a magánbefektetői kockázatot, de minimalizálja az eurózóna-tagországok lehetséges veszteségét. Cserébe az ECB múlt heti programja szerint az ESM/ECB kötvényvásárlásai után nem fog szenior státust kapni.
Bár a támogatást feltételekhez kötik, a döntés mindenképpen megnyugtatóan hat a piacokra, így a továbbiakban a figyelem az eurózónáról áthelyeződhet a tengerentúlra, és a piacokat az Amerikából érkező hírek fogják mozgatni − véli Horváth István, a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója.
Napi grafikonok
