Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A hét legfontosabb eseménye lehet a Federal Reserve rendes évi Jackson Hole-i szimpóziuma, ahol felszólal egyebek közt Ben Bernanke, a Fed elnöke és Mario Draghi, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke is. A piaci befektetők iránymutató bejelentést várnak az augusztus 31-én beszélő Bernankétól, lehetőség szerint arról, hogy készülődik az újabb jegybanki akció. Jackson Hole kommunikációs értelemben az utóbbi időben nem volt semleges terep, például két évvel ezelőtt a jegybanki kötvényvásárlási program második körét (QE2) itt vetítette előre beszédében a Fed elnöke − igaz, hivatalos bejelentést csak később tett. Tavaly viszont már a mostanihoz sokkal hasonlóbb körülmények uralkodtak: az amerikai adósságválságot és az USA leminősítését követően elbizonytalanodott a piaci hangulat, ami kiegészült az európai adósságválság kiújulásával. Bernanke üzenetének a lényege akkor az volt, hogy bár a reálgazdasági kilátások romlanak, a jegybank nem tud mit tenni, mivel a kockázatok a monetáris szférán kívülről, az amerikai államháztartásból és az eurózóna kríziséből származnak.
A Jackson Hole-ba évtizedek óta járó megfigyelők szerint Bernanke idén tavalyi üzenetét fogja megismételni, csak most a novemberi elnökválasztást követő költségvetési helyzetre és a görög adósságrendezésre helyezi a hangsúlyt. Bejelentés viszont nem lesz, ami könnyen vonhat maga után kisebb kiábrándulást, főleg azután, hogy a várakozásokat a múlt héten már sikerült felszítani a legutóbbi ülés jegyzőkönyvével, amelyből kiderült, hogy a Fed nyíltpiaci bizottságának (FOMC) tagjai valóban tárgyaltak egy újabb monetáris lazítás lehetőségéről.
Nemcsak a Jackson Hole-ba rendszeresen látogatók gondolják úgy, hogy korai lenne részletekbe menően tárgyalni a monetáris lazítást, hanem az elemzők szerint is indokolt az óvatosság. Bár a legutóbbi kamatdöntő ülés óta inkább pozitív makrogazdasági hírek láttak napvilágot, a következő, szeptember 12−13-i ülés előtti napon jelennek meg az augusztusi foglalkoztatottsági adatok, amit biztosan érdemes lesz megvárnia a FOMC-tagoknak, mielőtt bármibe kezdenek.
Ráadásul az újabb kötvényvásárlás (QE3) lehetősége parázs vitát robbantott ki az elnökválasztási kampányban. A republikánus párt egyes tagjai nyíltan vádolják Bernankét, hogy inflációt generál és Obama újraválasztásához asszisztál. Bár a kampány nem valószínű, hogy meghatározná a monetáris irányt, annak fontos szerepe lesz, hogy miként alakul a választás után a törvényhozás összetétele (novemberben újraválasztják a képviselőházat, valamint a szenátus harmadát is). Ha a kongresszus domináns színárnyalata elüt az elnöki stábétól, akkor nőhet az esélye, hogy nem sikerül megegyezni a költségvetés hosszú távú rendezéséről, és jövőre beindulhat az az automatikus egyensúlyjavító mechanizmus, amely számottevő negatív hatást gyakorolhat a gazdasági növekedésre. Ha lesz megegyezés, akkor viszont a Fed várakozó állásponton maradhat és a munkaerő-piaci fordulattól teheti függővé az újabb akciót.
Ez esetben a piacon is folytatódna a polémia a jegybanki közbeavatkozás jellegéről. Egyesek szerint ugyanis a QE3 már nem hozná a tőle várt hatást, ráadásul akkor a jelenleg futó Csavar Hadműveletet − amelynek keretében rövid kötvényeket cserél hosszú futamidejűekre a Fed − le kellene állítani. Szóba jöhet még a bankrendszer likviditásának közvetlen megsegítése olcsó hitellel, illetve a kereskedelmi bankok jegybanknál tárolt tartalékai után fizetett kamat csökkentése. A Fed eszköztárában ezen felül verbális elemek is vannak, például annak az ígéretnek a meghosszabbítása, hogy a jegybank 2014-ig a mostani rekordalacsony szinten tartja az irányadó kamatrátát.
