Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Pontosan fél évtizede, 2007. augusztus 9-én érkezett meg Európába és egyúttal indult világ körüli útjára a pénzügyi válságként kezdődő, majd a harmincas évek nagy gazdasági világválságával versenybe szálló krízis. Ezen a napon jelentette be a BNP Paribas, hogy három, amerikai jelzálogkötvényeken alapuló származékos termékekbe fektető alapjánál felfüggeszti a kifizetéseket (lásd másik írásunkat). A lépés nem volt előzmény nélküli: júliusban az ötödik legnagyobb amerikai befektetési bank, a Bear Stearns likvidálta két nagy hedge fundját a piac befagyására hivatkozva. (A pénzintézetet 2008 márciusában állami garanciavállalással fillérekért vásárolta fel a JPMorgan, miután a Bear Stearns részvényeinek árfolyama a csődpletykák miatt napok alatt összeomlott.)
Lassan ért a tőzsdére a pánik
Bár az európai bankok eleinte tisztán tengerentúli ügynek minősítették az USA-ban kibontakozó, a jelzálogpiacról kiinduló válságot, 2007 augusztusában a német Landesbank Sachsent már csak egy másik tartományi bank, az LBBW közbelépése menti meg a teljes összeomlástól, míg a briteknél 150 éve először indul betétesi roham a likviditási válsága miatt zátonyra futott Northern Rocknál, amelyet végül 2008 februárjában \"átmeneti jelleggel\" államosítanak (négy év után tért vissza magántulajdonba).
Napi grafikonok
Ezzel Európában megkezdődnek a részbeni banki államosítások, míg a tengerentúlon egyre nagyobb veszteségeket ismernek be a pénzintézetek. A piac azonban ekkor még a dotcom-lufi kipukkadása utáni örömmámorban úszik: az S&P−500 2007 októberének közepén éri el történelmi csúcsát. A Federal Reserve (Fed) azonban az év végére 5,25 százalékról 4,25-re vágta irányadó kamatlábát, december közepén pedig addig példa nélküli lépésként a világ öt másik vezető jegybankjával összehangolt banki likviditásélénkítésbe kezd devizaswap vonalak megnyitásával. 2008 elejére már a pánik lett az úr a piacokon − a recessziós aggályokat csak fokozta, hogy George W. Bush elnök az USA-ban gazdaságélénkítő programot jelentett be −, amit a Fed rendkívüli ülésén 75 bázispontos vágással próbált kezelni, mindhiába.
Elbukottak és megmenekültek
Az igazi összeomlást a válság legjelképesebb mozzanata hozta el: 2008. szeptember 15-én, egy héttel a két legnagyobb amerikai jelzálog-hitelező, a Freddie Mac és a Fannie Mae állami kimentése után a megroggyant Lehman Brothers a felvásárlásáról szóló tárgyalások kútba esését és a kormányzati mentőöv megtagadását követően szeptember 15-én csődvédelmet kér maga ellen. Az emblematikus befektetési bank bukása minden idők legnagyobb amerikai csődje, 639 milliárd dollárral. Ugyanaznap a Bank of America felvásárolja a Merrill Lynchet, míg a világelső biztosító, az AIG számára megszavazzák az első, 85 milliárd dolláros állami mentő csomagot − a \"túl nagy ahhoz, hogy elbukjon\" megközelítés első példájaként. Ezt követően hatalmas eladói nyomás nehezedett a nagy befektetési bankok részvényárfolyamaira, mindenki azt találgatta, ki a következő áldozat. Világszerte kőként zuhannak a tőzsdék: az S&P−500 szűk egy hónap alatt 30 százalékot veszít értékéből, Oroszországban napokra felfüggesztik a kereskedést, először a britek, majd az amerikaiak is betiltják az árfolyamesésre játszást, ám ez sem segít sokat.
Az USA pénzügyminisztériuma szeptember végén 700 milliárdos mentő csomagot terjesztett a törvényhozás elé, elfogadása érdekében a Goldman Sachs és a Morgan Stanley befektetési bankból kereskedelmi bankká minősíttette át magát. A törvényt első körben elkaszálta a képviselőház, amire a Dow Jones Industrial Average azóta is a legnagyobb, 777 pontos zuhanással reagált. A pánik nyomán végül átment a csomag, a világ nyolc legnagyobb jegybankja pedig összehangoltan 50 bázispontos kamatvágást hajtott végre, hogy enyhítsék a piacokra nehezedő nyomást.
A magyar áldozat
Ezzel egy időben a magyar piacon egy konkrét ügylet borzolta a kedélyeket: október 9-én az OTP napon belül 22 százalékot esett, miután a záró szakaszban bevitt 251 ezer darabos eladási ajánlat padlóra küldte a jegyzést (a napközbeni 4500−4900 forintos sávhoz képest 3855 forinton zárt a papír). A PSZÁF vizsgálatot indított, amely 2009 márciusában megállapította, hogy Soros György alapja a felelős a kötésért, a másnapi zárással 675 ezer dollár bevételre tettek szert, a felügyelet így végül mintegy félmilliárd forintra bírságolta az alapkezelőt. Az OTP a válság legintenzívebb szakaszában a 2008. szeptemberi 6800 forintról indulva márciusra 1232 forinton érte el mélypontját, az esés viszont meghozta a lakosság kedvét a tőzsdézéshez.
A pénzügyi válság ekkorra már a reálgazdaságot is magával rántotta, egyre több ország csúszott recesszióba, lassan lendületet vett az eurózóna válsága is − de ez már egy másik fejezete a történetnek. A tőzsdék 2009. március elején érték el mélypontjukat, a Fed válaszul meghirdette első mennyiségi lazítási (QE) programját és megkezdődött a lassú kilábalás: 2010 decemberére a piacok zömmel visszatértek a Lehman-csőd előtti szintre.
