Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mario Draghi, az ECB elnöke múlt csütörtöki jelzése a jegybank rugalmasabb válságkezeléséről rendesen felkorbácsolta a piaci várakozásokat. Elemzők szerint a frankfurti székhelyű központi bank e heti kamatmeghatározó ülésén mindenképp újabb és konkrétabb jelzést kell adni, különben csalódottságba fordulhat a hangulat. A múlt heti nyilatkozat lényege, hogy a periféria kötvénypiacain kialakult tarthatatlanul magas hozamkörnyezet már a monetáris transzmissziót veszélyezteti, vagyis a jegybank − saját mandátumán belül − beavatkozhat. A Bundesbankban rögtön kicsapták a biztosítékot Draghi szavai: Jens Weidmann német jegybankelnök sietett leszögezni, hogy az ECB korlátlan kötvényvásárlásai kimerítik a monetáris finanszírozás tilalmát, ezért azt nem támogatják.
Az eurózóna kötvénypiaci intervenciójának (SMP) felújításáról konkrétan még nem beszélt Draghi, de a piacon lényegében mindenki ennek újraindításaként értelmezte szavait. A Le Monde hétvégi száma tudni vélte, hogy az EFSF-en, vagyis az eurózóna ideiglenes pénzügyi stabilitási eszközén keresztül a jegybank azonnal újra beléphet a spanyol és az olasz piacra. Az SMP-t négy hónapja függesztette fel az ECB, miután 2010-től összesen 225 milliárd euró névértékű perifériás kötvényt adott hozzá a mára 3000 milliárd eurósra duzzadt mérlegfőösszegéhez.
Draghi a héten Weidmann-nal készül találkozni, és jó eséllyel meggyőzheti a németeket, hogy az SMP felújítása nem veszélyezteti a jegybank 2 százalékos középtávú inflációs célját (jelenleg 2,4 százalék az eurózóna átlagos fogyasztói árindexe). Több magas rangú német kormánytag mindenesetre jelezte, hogy támogatja az ECB rugalmasabb közbeavatkozását, és a hétvégén már a Bundesbank elnöke is megengedőbben fogalmazott. Ha sikerül megegyezni, akkor csak a technikai részleteket kell tisztázni, például hogy az ECB közvetlenül lépjen-e be a periféria piacaira, vagy az EFSF-en, később az állandó alapon, az ESM-en keresztül. A francia−olasz−spanyol trió szeretné azt is elérni, hogy a válságalapokat banki státussal ruházzák fel, vagyis közvetlenül fordulhassanak a jegybankhoz forrásért, melyet aztán az állampapírpiacon költhetnének el. Ez lényegében korlátlan jegybanki forrásbiztosításhoz vezetne, amit egyelőre sem a Bundesbank, sem a német kabinet nem támogat.
Napi grafikonok
A kötvénypiaci belépés mellett más válságkezelő eszközzel is kísérletezhet az ECB. Az SMP-t 2010-ben, azután vezették be, hogy az eurózóna kötvényhozamai radikálisan elkezdtek széttartani, ami lényegében a közös monetáris kormányzás feltételeit ásta és ássa azóta is alá. Elemzők szerint ezért a jegybank reakciójának is erőteljesnek kell lennie, például hogy kamatplafont vezet be az eurózóna kötvénypiacain, ami alá értelemszerűen egy padlót is elhelyezne. Így meghatározott sávban engedné mozogni a hozamokat, és a sávszél érintésekor az ECB automatikusan közbelépne. Ennek előnye a transzparencia mellett az, hogy közvetlenül nem sarkallja a kormányokat a költségvetés fellazítására, és az inflációs várakozásokat sem zavarná meg.
Elemzők szerint a július 5-i kamatvágással sem merült még ki teljesen a további csökkentés lehetősége, elképzelhető például, hogy a jegybanki betéti rátát a negatív tartományba eressze az ECB. Mások a kötvényvásárlás és a kamatvágás helyett újabb olcsó banki hitelprogram bejelentését várják, vagyis egy harmadik LTRO-t, amelynek a futamideje az eddigi három évnél rövidebb, például egy év lehetne.
A találgatásokat folyamatosan árazza a piac, ami leginkább az olasz és a spanyol kötvényszegmensben érződik − Draghi szavaira nagyot estek a hozamok, a spanyol tízéves például a szerdai 7,7 százalékos csúcsról 7 százalék alá. A legmeredekebb esést az olasz kétéves papír mutatta, több mint 75 százalékkal. Érdekesség, hogy bár az utóbbi időben az olasz és a spanyol hozamok együtt mozogtak, Draghi csütörtöki jelzését követően eltérő ütemű volt a korrekció − elemzők szerint ezt a két ország eltérő finanszírozási profilja magyarázza.
