Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Idén ünnepelte nagy pompával Oroszország Jurij Gagarin első űrrepülését, de az elmúlt kilenc hónap sorozatos űrhajóbalesetei aggályokat keltenek, hogy valami nincs rendben az orosz űriparral − írta a The Moscow Times. Legutóbb a napokban tért le pályájáról a Progressz M−12M teherszállító űrhajó, amely öt perccel a fellövés után kigyulladt, s darabjai Szibériára záporoztak. Statisztikailag nem lehet kudarcról beszélni, hiszen ez az első Progressz, amelyik lezuhant a típus több mint harmincéves használata során − azonban a második baleset volt egy héten belül és a negyedik december óta. Az elemzők szerint ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, egy olyan bonyolult ipar esetében, mint az űrhajógyártás, elkerülhetetlenek a balesetek, de elismerik, hogy az ágazat még mindig nem heverte ki a Szovjetunió felbomlását követő 15 éves visszaesést.
A szerencsétlenségek sorozata a három Glonassz−M navigációs műholdat (ez az amerikai GPS-rendszer orosz megfelelője) szállító űrhajó decemberi lezuhanásával kezdődött, amely egy programozási hiba miatt kötött ki a Csendes-óceánban. Februárban egy Geo−IK2-es katonai műhold tért le pályájáról a hordozórakéta meghibásodása következtében, ezt követte az Ekszpressz−AM4-es telekommunikációs műhold, egyelőre ismeretlen okból.
A Progressz meghibásodása azért érte sokk-ként az oroszokat, mert az \"egyszer használatos\" teherszállító-típusnak, amely 1978 óta van szolgálatban, ez volt a 44. felbocsátása, s eddig mind hibátlanul működött. Még most sem tudják a hiba okát, bár az orosz űrhivatal utalt rá, hogy a voronyezsi gyárban készült rakétahajtóművel lehetett probléma, és szigorú vizsgálatot folytatnak.
A legutóbbi incidens különösen kínos annak fényében, hogy a Progressz jelenleg az egyetlen űrhajó, amivel az űrhajósok elérhetik − és elhagyhatják − a nemzetközi űrállomást. A földi ellenőrzés szerint a helyzet az űrállomáson nem kritikus a balesetben elvesztett élelmiszer- és üzemanyag-szállítmány dacára, mivel hónapokra elegendő készletekkel rendelkezik. Kérdés azonban, hogy meg merik-e ebben a helyzetben kockáztatni az erre a hónapra tervezett űrhajósváltást az állomáson, amelynek eszköze egy Progressz rakéta volna. A szakértők ugyanakkor rámutatnak, hogy valamennyi kudarcnak más és más oka volt, így nem szabad általánosítani. Valószínűleg szerepe van bennük az ágazat 15 éves kényszerpihenőjének, s annak, hogy noha 2000 óta az olajbevételeknek köszönhetően ismét jut elég pénz az űrprogramoknak, a magas szakképzettségű munkások pótlásához akár öt-tíz évre is szükség lehet, ami az űrmérnökök esetében akár két évtized is lehet. Ez utóbbit az is megnehezíti, hogy a pálya nem igazán vonzó, amíg egy űripari szakember fizetése havi 1000 dollár − annyi, amennyit Moszkvában egy fagylaltárus keres.
