Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nem jár valami jó világ az eurózónára mostanában, a görögországi problémák eszkalálódása sürgős döntéseket tesznek szükségessé, hogy valamennyire stabilizálni lehessen az eurózóna helyzetét. A bizonytalanságot fokozza továbbá az is, hogy a válság már átterjedt Írországra, Portugáliára és félő, hogy Spanyolországot - de egyes vélemények szerint akár a szintén magas adóssággal rendelkező Belgiumot - is eléri és esetleg maga alá temeti.
Bár az eurózóna vélhetően túléli a krízist, a PIGS (Portugália, Olaszország, Görögország, Spanyolország) országok esetéből mégis érdemes levonni a megfelelő tanulságokat, hiszen az újonnan csatlakozott kelet-közép-európai országoknak - köztük Magyarországnak is - csatlakoznia kell az euróövezethez a jövőben.
Oblath Gábor a válság euróövezeti hatásairól és a PIGS országokban kialakult válságból - a még csatlakozásra váró uniós tagállamok számára is - levonható tanulságokról az MTA KTI, a School of Economics and Business Administration - Bejing Normal University, valamint az Institute of Economics Chinese Academy of Social Sciences közös konferenciáján beszélt.
A közgazdász utalt arra a vélekedésre - ami különösen a válság kirobbanásakor erősödött fel -, hogy a kelet-európai országokat gyorsított eljárással be kell vinni az eurózónába - vagy, ha úgy nem is, de minél hamarabb csatlakozniuk kell a valutaunióhoz. A fő érvelés az volt, hogy egy kis nyitott országban a saját fizetőeszköz megtartása nem éri meg, mert nagy költségei illetve veszélyei vannak, hiszen az a fő forrása lehet a kívülről jövő sokkoknak, míg nyilvánvaló haszna nincs. Ezzel szemben jelentős előnyök származnak a csatlakozásból: megszűnik az árfolyam-volatilitás, csökkennek a tranzakciós költségek valamint a kamatok, és egyebek mellet megszűnnek a fizetési mérleg problémák. Vagyis összességében ösztönzi a gazdasági növekedést.
Emellett a korábbi feltételezések között az is szerepelt, hogy a csatlakozás után, ha meg is maradnak az inflációs különbségek, az nem okozhat problémát; a bérnövekedéseknek a termelékenységgel összhangban kell lenniük, hiszen nincs mód a leértékelésre, a fizetési mérleg korlátok eltűnésének pedig csak előnyei lehetnek.
Egy pár dolog, amire nem figyeltek
Ezen feltételezések egy részét azonban a válság átírta - derült ki az előadásból. Korábban néhány dolgot figyelmen kívül hagytak: ilyen például annak a ténye, hogy a magasabb inflációjú országokban a közös nominális kamat túl alacsonynak minősülhet és így akár negatív reálkamat is kialakulhat. (Ez történt a PIGS országokban is az elmúlt években.) De az is bebizonyosodott, hogy a nominális bérnövekedés tartósan is meghaladhatja a termelékenység növekedésének mértékét, valamint az, hogy a fizetési mérleg korlátok nem tűnnek el.
Oblath előadásában emellett rámutatott arra is, hogy a fenntarthatatlan fejlődési folyamatok jelei a valutaövezetben vagy nem, vagy csak nagyon későn jelentkeznek, és ha világossá válnak a problémák, akkor viszont a piaci megítélés is nagyon gyorsan változik. Erre példaként Görögország esetét említette a 10 éves állampapírok hozamának összehasonlításával. A most adósságválsággal küszködő országok 10 éves kötvényhozamai sokáig alacsonyan és nagyjából együtt mozogtak. Amikor a problémák Görögország esetében nyilvánvalóvá váltak, a görög papírok hozama illetve a CDS-felárak rövid idő alatt nagyon megugrottak és elszakadtak a többi országétól - magyarázta a közgazdász.
Az eurózóna tagság miatt alakult-e ki a válság?
Ennek kapcsán viszont felmerül annak a kérdése, hogy a jelenlegi, PIGS országokban zajló fiskális és finanszírozási válság az eurózónás tagságnak tudható-e be, vagy a valutauniós tagsághoz nem köthető tényezőkhöz (például nemzeti gazdaságpolitikához) - mondta Oblath.
A rapid hitelfelfutás, a nemzetközi versenyképesség romlása (az eurózónában Németországgal ellentétben a PIGS országok mindegyike piacot vesztett) és a növekvő külföldi részesedés az államadósságban sokkal hosszabb ideig fenntarthatóvá vált ezekben az országokban, mintha az eurózónán kívül lettek volna. Nem kaptak ugyanis piaci jeleket az árfolyamon, a kamaton, vagy a hozamszinteken keresztül, hogy fenntarthatatlanok a folyamatok. A tapasztalatok azt mutatják Oblath szerint, hogy azok az országok, amelyek hajlamosak a fiskális felelőtlenségre és nincs meg a gazdasági stabilitás kultúrája, rosszabbul jártak az eurócsatlakozással.
Nem elég a maastrichti kritériumok teljesítése
A közgazdász szerint fontos tanulsága a válságnak, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése szükséges és fontos, de nem elégséges feltételei az eurózónához való csatlakozásnak. Ki kell ugyanis dolgozni és teljesíteni is kell a nemzetspecifikus kondíciókat is - jegyezte meg. A csatlakozás után pedig fiskális fegyelemről is hasonló mondható el: vagyis ez is fontos és szükséges, de nem elégséges feltétele a magánszférában fenntarthatatlan folyamatok kialakulásának elkerülésére. Ezt mutatta Írország és Spanyolország példája is, hiszen ezekben az országokban nem voltak államháztartási egyenlegproblémák, itt a magánszektor rántotta magával az országot (gyors hitelezési felfutás és az ingatlanárak megugrása miatt buborék alakult ki és generált átmenetileg nagy bevételeket a büdzsében).
A csatlakozással fel kell adni a monetáris függetlenséget is, ami alapos átgondolást igénylő alapvető döntés két fontos okból: az egyik, hogy a belépési árfolyamnak hosszú távú hatásai lehetnek, ha például - mint Portugália esetében látható volt - túlértékelt valutával lépnek be a valutaövezetbe, hiszen a csatlakozás után ez már egykönnyen nem korrigálható és tartós stagnáláshoz vezethet - mondta Oblath. Nagyon fontos a szakember szerint, hogy az árak és bérek alakulására a csatlakozás után figyelni kell. Ennek rossz példája Szlovénia, ahol a csatlakozás előtt történt meg a bérek szabályozása, és az euró bevezetése után a bérek a termelékenység üteménél sokkal gyorsabban emelkedtek - mutatott rá.
Oblath szerint ebből arra lehet következtetni, hogy egy országnak csak akkor tanácsos feladni az árfolyam alakításának függetlenségét, ha vagy megvannak azok a feltételek, amelyekkel az árfolyamszabályozás hiánya esetén sem szembesül makrogazdasági stabilitási problémákkal, vagy ha megvannak azok az intézményes feltételek, amelyek ezeket a koordinációs problémákat meg tudják oldani.
Az EU megtanulta a leckét
Oblath ugyanakkor megjegyezte: a növekedési és stabilitási paktumban foglalt módosítások azt jelzik, hogy az EU is levonta a megfelelő tanulságokat a krízis tapasztalataiból. Ez azonban nem elég, minden eurózónába tartó országnak még a csatlakozás előtt meg kell teremtenie a stabilitás kultúráját. Magyarország és Románia esetében ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az eddigi tapasztalatok szerint ez azért lenne fontos, mert a jelenlegi kockázatok az eurócsatlakozással sem tűnnek el.
Az eurózóna problémáira a megoldást hosszú távon valami olyasmi rendszerben látná a közgazdász, mint ami a dollár-térséget jellemzi, vagyis közös fiskális és monetáris politikában, de azt is hozzátette, hogy ez még nagyon messzinek tűnik, és jelenleg sem ebbe az irányba mennének a dolgok.
