Öt ország - az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada és Olaszország - koalíciója szombaton támadást indított líbiai célpontok ellen, miután Moammer Kadhafi líbiai vezető bár ígéretet tett, hogy tűzszünetet léptet életbe és felhagy a lázadók központja, Bengázi támadásával, ezt nem tartotta be és megtorlással fenyegette az ellene felkelőket. A vérfürdő megakadályozása érdekében az ENSZ felhatalmazása alapján először a francia légierő támadta a várost támadó, Kadhafihoz hű csapatokat, majd amerikai hadihajók lőttek ki Tomahawk robotrepülőket és britek rakétákat. A következő légicsapásban már B-2-es amerikai stratégiai bombázók is részt vettek. Az Egyesült Államok és szövetségesei létrehozták a légtérzárat Líbia felett és megállították Kadhafi erőinek előrenyomulását Bengázinál - nyilatkozta tegnap az NBC-nek Mike Mullen tengernagy, az amerikai egyesített vezérkar főnöke. A Hajnali Odisszea (Odyssey Dawn) fedőnevű hadművelet szétrombolta a líbiai légvédelmet, és a szövetségesek nyilvánvaló légi fölénye miatt egyetlen líbiai vadászgép vagy helikopter sem szállt fel. Így - mint az várható volt - a líbiai diktátornak nem sok esélye van annak a fenyegetésének beváltására, hogy csatatérré változtatja a Földközi-tenger térségét, ami súlyos zavarokat okozna egész Európa gazdaságában. Tripoli természetesen civilek lemészárlásával, agresszióval, keresztes hadjárattal vádolja a szövetségeseket, akik az arabellenesség vádjának elhárítása érdekében szeretnék elérni, hogy az arab országok, amelyek nyilatkozataikban támogatásukról biztosították az akciót, maguk is vegyenek részt abban. A helyzet furcsasága, hogy egy háborút légi fölény nélkül nem lehet megnyerni, de a levegőből sem, vagyis hacsak Kadhafi meg nem adja magát, a felkelőkre vár a szárazföldi csaták megvívása, mivel ezt az ENSZ nem engedélyezte a szövetségeseknek. A tényleges veszélyt az olajkitermelés leállása jelentheti. Sokri Ganem, a National Oil Corp. olajtársaság elnöke néhány órával a támadás megkezdése előtt a televízióban arról beszélt, hogy a külföldi cégek és embereik távozása miatt napi 400 ezer hordó alá zuhant az olajtermelés (januárban még 1,58 millió hordó volt), és felszólította őket: azonnal térjenek vissza, különben Líbia olyan országoknak adja át az olaj- és gázkoncessziókat, mint Kína, India és Brazília. Nem a nyugati szakemberek távozása volt azonban az elsőrendű oka az olajtermelés csaknem teljes megbénulásának, hanem a létesítményeket a harcok folyamán ért sérülések, illetve az, hogy a munkások elmenekültek a harcok elől.
