Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ukrán privatizációs program alaposan elmaradt a tervezettől, ugyanolyan zavaros és átláthatatlan, mint volt, miközben a kormány egyre mélyebbre ássa magát az adósságba - írta a Kyiv Post. Azt a néhány céget, amelyet privatizáltak, bagóért vesztegették el. Az állami vagyonalap jelentése szerint idén a költségvetés privatizációs bevétele eddig kevesebb mint 53 millió dollár volt, az éves előirányzatnak mindössze 7 százaléka. A költségvetés 820 millió dollárral számol a magánosításból. Az eddig történtekkel ellentétben Szerhij Tigipko miniszterelnök-helyettes még júniusban úgy nyilatkozott, hogy Viktor Janukovics elnök öt éven belül a jelenlegi 37 százalékról 20 százalékra akarja csökkenteni a gazdaság állami tulajdonban levő vállalatainak arányát. E terv keretében értékesítenék többek között az Ukrtelecomot, a vezetékes telefon monopóliumának birtokosát, a stratégiai jelentőségű odesszai vegyi üzemet, hőelektromos műveket és az áramszolgáltatókat. Most azonban úgy tűnik, ezekre leghamarabb jövőre kerülhet sor. Egy hónappal Tigipko után Olekszandr Rjabcsenko, a privatizáció irányítója közölte, hogy a legalább 1 milliárd dollárt érő Ukrtelecom aukciója valószínűleg 2011-ben lesz.
Az Odesa Portside Plant ugyan végigment a privatizációs eljáráson 2009 szeptemberében, de Julija Timosenko akkor kormányfő elrendelte a versenytárgyalás eredményének megsemmisítést. Azt állította, hogy ukrán oligarchák egy orosz céggel összejátszva mesterségesen alacsonyra szorították le az árat - az általa várt 1 milliárd dollár helyett csak 600 milliót fizetett volna az új tulajdonos.
Gyanakvása nem alaptalan: a Luhanskteplovoz állami mozdonygyár 75 százalékát például 51,8 millió dollárért adták el a Brjanszkij Zavod orosz vállalatnak, ami csupán fele a cég piaci értékének. Timosenko ezt az üzletet is érvénytelenítette, de amikor az aukciót idén, Mikola Azarov miniszterelnöksége alatt megismételték, a vételár néhány millióval még a három évvel ezelőttinél is alacsonyabb lett.
A kudarcot követően a kormány a 25 százalékot meg nem haladó kisebbségi részesedéseinek értékesítésére szűkítette kínálatát, s ezt is csak néhány áramszolgáltatónál hajtotta végre, amelyek többségi tulajdonos oligarchái állítólag összefogtak, hogy az árakat alacsonyan tartsák.
Az ingatlanfronton még rosszabb a helyzet - Kijevben a legértékesebb telkeket értékük töredékéért adták el. A Kyivmiskbud - a főváros építőipari vállalata - 80 százalékát, amelynek értékét 700 millió dollárra becsülték, augusztusban egy áttekinthetetlen eljárással a város tulajdonából magánkézbe adták - az ismeretlen tulajdonos mindössze 14 milliót fizetett a többségi pakettért.
A privatizációs piac szűkülésének csak egyik oka a kormány iramlassító politikája - a befektetők is haboznak beszállni az üzletbe e tapasztalatok ismeretében. Ugyanakkor olyan neves elemzők, mint Timothy Ash szerint (Royal Bank of Scotland) a jelenlegi kedvezőtlen gazdasági helyzetben nem szabad elsietni az állami vagyon eladását. Másoknak éppen ellenkező a véleménye. Martin Raiser, a Világbank Ukrajnáért, Belaruszért és Moldováért felelős igazgatója úgy véli, hogy a privatizációs programot nem a költségvetési lyukak betömése eszközének, hanem a szerkezeti reformok fontos elemének kell tekinteni.
