A pártvezérek első nyilvános televíziós vitája után drámaian átalakult a választások előtt álló Nagy-Britannia közhangulata. Míg korábban legfeljebb a konzervatívok szerény többségű győzelmére számítottak és a liberálisok bejutására a parlamentbe, a vita után a liberálisok kiütötték a második helyről a kormányzó Munkáspártot, amely 28 százalékkal a harmadik helyre szorult vissza. A liberális demokraták, akiknek a támogatottsága egyetlen nap alatt 20-ról 30 százalékra ugrott, történelmük legnagyobb győzelme felé tartanak. Alapvető változást jelent ez a brit politikában, amelyet három évtizede felváltva uraltak a konzervatívok és a munkáspártiak - az előbbiek 18, az utóbbiak 13 évig kormányozták az országot. Az elemzők egyelőre nem szívesen mondanak végső ítéletet, elsősorban mert attól tartanak, hogy az e heti és a jövő heti televíziós vita ugyanolyan heves változásokra késztetheti a szavazókat, mint az első nyilvános ütközet.
A választók gondolkodását leginkább befolyásoló tényezők a válság, de annál is inkább a brit politikusokról való véleményük - ami igencsak kedvezőtlen, köszönhetően nagymértékben a parlamenti képviselők botrányos visszaélésének költségkeretükkel. Bár a közvélemény-kutatások szerint a Munkáspártnak semmi esélye sincs a győzelemre, a hivatásos politikusokkal szembeni ellenszenv a torykat is sújtja - a jelenleg jelzett 32 százalék körüli eredmény ugyanis nem biztosítaná nekik a parlamenti többséget. A piacok pedig semmitől sem félnek jobban, mint hogy egy bizonytalan parlament és egy gyenge kormány lesz a brit választások végeredménye.
