Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kevésnek bizonyult a piacok megnyugtatásához, hogy az Európai Bizottság szerdán elfogadta Görögország tervét az államháztartási hiány csökkentésére, Joaquín Almunia pénzügyi biztos pedig megerősítette korábbi kijelentéseit: Athénnak nincs szüksége unión kívüli segítségre, az EU, illetve az eurózóna eszközei elegendőek a probléma megoldásához. Megerősítésként lehetett értelmezni Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójának csütörtöki szavait is, miszerint az IMF kész segíteni Görögországnak, ha a kormánya kéri.
Mindez nem sokat használt: csütörtökön ismét rekordközeli magasságba emelkedett Londonban a súlyos költségvetési és adóssággondokkal küszködő Görögország államadósság-törlesztési kockázatának (cds) árazása - felnyomva egyes kelet-európai adósokét is -, jelezve adósi megítélésének folyamatos romlását. A görög miniszterelnök, Georgiosz Papandreu korábban úgy vélte, a legfőbb baj az, hogy Görögország került az eurót célzó spekulatív játék középpontjába, a pénzpiacok viszont nem elszigetelt esetként kezelik Görögországot. Ezt mutatta már az is, hogy szerdán a portugál cds került össztűz alá, a problematikus euróországokat pedig egyre gyakrabban emlegetik egy új címke alatt: Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország (Portugal, Ireland, Greece, Spain) kezdőbetűiből a "pigs" - azaz disznók - mozaikszót alkotta meg a piac. Ezekben az országokban az a közös, hogy mindegyikben olcsó hiteleken alapuló gazdasági növekedés ment végbe, amelynek véget vetett a lufik kipukkadásával járó válság, súlyos helyzetbe hozva az államháztartást. A jelenlegi piaci aggályokat főleg az szítja, hogy ezek az országok tudják-e kezelni a megugrott államadósságukat.
A "pigs" rövidítés alkalmazása félrevezető - figyelmeztetett Daniel Gros, a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központjának (CEPS) igazgatója a Financial Timesban megjelent elemzésében -, az államadósság fenntarthatóságának vizsgálata során a rendelkezésre álló forrásokat is figyelembe kell venni. Ez alapján pedig a négy országot nem lehet egy kalap alá venni. Görögország és Portugália bruttó nemzeti megtakarítási rátája - a magánt és az államit is beleértve - rekordmélységben van: Görögországban a GDP 7,2 százaléka, Portugáliában 10,2 százaléka. A spanyol és az ír ráta közelebb áll az eurózóna 20 százalék körüli átlagához: előbbié 17, utóbbié 19 százalék. Ez azt is jelenti, hogy Spanyolország és Írország - most, hogy a lakásépítési beruházások összeomlottak és nem emésztik fel a megtakarítások jelentős hányadát - minden bizonnyal képesek finanszírozni az államadósságukat. Görögország és Portugália a külföldi tőkének való kitettsége miatt viszont más eset, egyikük sem képes még minimális nettó beruházást sem finanszírozni a hazai forrásokból. Gros szerint az ilyen alacsony szintű, magas küladóssággal kombinált belföldi megtakarításból két következtetés vonható le: a fiskális kiigazítás egyedül nem oldja meg a problémát, a pénzügyi kisegítés pedig költséges lesz. Az olyan pénzügyi kiigazítás ugyanis, amely nem von maga után magasabb nemzeti megtakarításokat, a problémákat csak transzferálja a kormányzatiból a magánszektorba. Ahhoz, hogy Görögországot és Portugáliát fenntartható pályára lehessen állítani, magasabb megtakarítási rátát kell elérniük - Gros szerint a fogyasztást a GDP arányában számolva mintegy 10 százalékkal kellene visszaszorítani. Itt az alapvető különbség Spanyolország és Írország, illetve Görögország és Portugália között: az előbbi kettő elegendő belső cash flow mellett csak a túlzott beruházásai miatt került bajba, míg utóbbi kettőnek ahhoz sincs elég cash flow-ja, hogy az "alaptőkéjét" fedezze - mutat rá a szerző vállalati analógiát használva. Csak akkor van értelme egy olyan országot megmenteni, amelyik túl sokat fogyaszt - mutatott rá Gros -, ha minden politikai erő elfogadja, hogy fiskális kiigazításnál többre van szükség, erőteljesen vissza kell fogni a béreket és a fogyasztást.
