Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az orosz vezetők már többször felvetették azt az ötletet, hogy le kellene váltani a dollárt az első számú tartalék valuta szerepéből vagy legalábbis mellé emelni a rubelt is. Az elmúlt napokban - hogy ne tűnjenek önzőnek - már abba is belementek, hogy a kínai jüan is méltó lehet a nemzetközi tartalék valuta szerepére, de egyre erősödik az a vonal propagandájukban, hogy a Nemzetközi Valutaalap mesterséges valutája, az SDR (Special Drawing Right - különleges lehívási jog) válthatná le az amerikai dollárt, amely negyven éve mint könyvelési-elszámolási egység funkcionál az IMF és tagországai között.
A dolog érdekessége, hogy egy ilyen fordulat igazából nem, csak szimbolikusan jelentené a dollár leváltását. A jelenlegi árfolyamon ugyanis az SDR 41 százalékát adja az amerikai dollár, 37,5 százalékát az euró, 12 százalékát a jen és 9,5 százalékát a brit font. Miután a válság miatt kihelyezett hitelek igencsak megcsappantották az IMF kasszáját, áprilisban a G-20 úgy döntött, hogy az eredeti háromszorosára, 750 milliárd dollárra emeli a nemzetközi pénzintézet alapját. Japán, az Egyesült Államok és az Európai Unió 100-100 milliárd dollárt ígért, de ez még nem elég. Ezért az IMF fennállása óta először kötvénykibocsátást tervez, amiből Kína a hírek szerint 50 milliárd, Oroszország és India 10-10 milliárd dollár értékben vásárolna, és Guido Mantega brazil pénzügyminiszter tegnap jelentette be, hogy ugyanilyen összegben vennének a kötvényekből. Ez a dollár hivatalos leváltása nélkül is azt jelenti, hogy ezek az országok hátrébb szorítják a dollárt valutatartalékaikban - bár az összegek szimbolikusak, ha figyelembe vesszük, hogy a kínai és a japán után a világ harmadik legnagyobb valutatartaléka, az orosz nagysága mintegy 400 milliárd dollár értékű, és a 10 milliárd dollár a brazil tartaléknak is csak kevesebb mint 5 százaléka.
