Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Torzítónak tartja az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülés megbízásából az étkezési utalványok adóztatásáról készült Kopint-Tárki-tanulmány eredményét Kaderják Dániel és Balázs András, az Újkorcsoport szervezet két tagja. A Népszabadságban megjelent cikkükben visszaidézik ennek eredményeit, amelyek lényege, hogy a természetbeni juttatások tervezett megadóztatása nyomán a munkaadók kevesebb csekket adnának dolgozóiknak és a visszaesne ezek elfogadóhelyeinek forgalma.
A két ifjú közgazdász szerint ez a vizsgálat olyan elfogult, mint amikor a cukorgyártók felkérnek piackutatókat, hogy vizsgálják meg a mesterséges édesítő szerek káros hatásait. Hogy, hogy nem, az ilyen felmérések visszaigazolják a kiinduló feltételezést, miszerint a cukor jobb, mint az édesítő szerek.
A bibi ott van, hogy az ingyen jegyek nincsenek ingyen. Értékpapír-minőségű és -biztonságú, szigorúan sorszámozott nyomtatványokról van szó, amelyek gyártási költségét a munkaadók megfizetik a jegyforgalmazóknak. Ez a névérték 4-6 százaléka plusz áfa. Az utalványokat elfogadó kereskedők és szolgáltatók 5 százalék plusz áfa körüli jutalékot fizetnek a jegyek leszámítolásáért a kibocsátó szervezeteknek, amelyek a felhasználás után gondosan megsemmisítik a papírokat.
Röviden egy nagyon korlátozottan forgalomképes értékpapír előállításáról van szó, amelyet egyszeri tranzakcióban használunk fel. Mivel kezelésük bonyolultabb a normál bankjegyeknél, használatuk az elfogadóknál az említetteken túl nehezen kiszámolható ügyviteli költséggel is jár. Emellett ezeket a szervezeteket kamatveszteség is éri, mivel a jegyeket utólag váltják be - ők már nem fizethetnek azokkal -, így az egész tranzakció-sorozat során az utalványok pénzbeli ellenértéke a jegykibocsátók számláján pihen, és kamatozhat a javukra.
Kaderják és Balázs méltányolhatónak tartja a munkaadók és munkavállalók érdekét, hogy a jegy formájában kifizetett járulékmentes juttatások ne vesszenek el, illetve a költségvetés törekvését bevételei növelésére. Ezzel szemben a jegyek előállítóinak és forgalmazóinak érdeke a "zsíros" jegyüzlet fenntartásához társadalmilag megkérdőjelezhető.
Javaslatuk az, hogy a "jegyüzlet" költségeit irányítsák át a költségvetésbe oly módon, hogy a munkaadók és a munkavállalók érdekei ne sérüljenek. Az szja-törvénynek lehetővé kellene tennie - minden bizonnyal az utalványok mostani értékhatáráig - béren kívüli juttatásként készpénz fizetését alacsony, a csekkek, jegyek mai előállítási és forgalmazási költségeinek megfelelő mértékű adóteher mellett.
Így a munkaadókat nem érné hátrány, mert annyit fizetnének adóként a költségvetésbe, amennyit most jutalékként adnak a jegyek kibocsátóinak. A munkavállalók ugyanakkora összegben kapnának juttatást, mint eddig, csak nem utalványt, hanem ennél jobbat: készpénzt, amit arra költenének, amire akarnak. Az elfogadók bízhatnak abban, hogy az emberek ezen túl is akarnak vendéglőben enni, utazni, úgyhogy e pénz, ha nem is garantáltan, de hozzájuk kerülhetne.
Az eddig utalványgyártásra és -forgalmazásra szánt összeg pedig adóként a költségvetésbe jutna - a "jegyüzlet" cégeinek viszont más biznisz után kellene nézniük. A Kopint-Tárki az "ebédjegyek" 2008-as forgalmát 231 milliárd forintra becsülte. Ennek 5 százaléka 11,55 milliárd, ez jutna a büdzsébe a cégek szütyője helyett - érvel a két közgazdász.
