Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gazdasági csúcstalálkozóké volt ez a hétvége Washingtonban, ahol először a G7, a világ vezető gazdasági hatalmainak pénzügyminiszterei és jegybankelnökei tanácskoztak, majd kiegészültek a legnagyobb fejlődő országokkal (G20), ezután megtartotta szokásos tavaszi ülésszakát a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank. A kiadott nyilatkozatok óvatos optimizmust sugároztak a válságot illetően, arra hivatkozva, hogy már látszanak a gazdaság stabilizálódásának bizonyos jelei, és az év vége felé a helyzet javulására számítanak, de ugyanakkor intettek: még közel sem vagyunk biztonságban és számos kockázat és veszély elé néz a világ.
A csúcstalálkozók konkrét „eredménye”, hogy a londoni G20 csúcson mutatott egység és következetesség megtört. A résztvevők nem tudtak közös nevezőre jutni azt illetően, hogy mikor tanácsos felhagyni a radikális válság elleni intézkedésekkel, vagyis a magángazdaság jelentős állami megtámogatásával, és abban sem, hogyan finanszírozzák az IMF alapok 500 milliárd dolláros megemelését, amire ígéretet tettek. A Nemzetközi Valutaalap ezért már kötvénykibocsátáson gondolkodik, de ezt csak kevés ország támogatná.
Egyelőre nem látszik megalapozottnak az a londoni ígéret sem, hogy végrehajtják az IMF radikális reformját. Míg Tim Geithner amerikai pénzügyminiszter határozottan kiállt amellett, hogy a szervezet igazgatótanácsában adjanak több helyet a fejlődő országok képviselőinek, a tagok számát pedig 2012-re csökkentsék a jelenlegi 24-ről 20-ra. Így létrejöhetne egy a G20 helyének átvételére képes, de annál gyorsabban reagáló, munkaképes szervezet. Ezt elsősorban az Európai Unió ellenzi, attól tartva, hogy ezzel csökkenne befolyása a fontos testületben, ahol jelenleg kilenc helye van, bár természetesen elvileg helyesli a változást.
Természetesen számos fontos kérdésben továbbra is teljes az egyetértés: mindent meg kell tenni a válság leküzdése érdekében, végre kell hajtani a világ pénzügyi rendszerének mélyreható reformját, erősíteni a bankok felügyeletét és ösztönözni azokat a hitelezésre, fokozni az IMF szerepét a krízisek elleni harcban. Megállapodtak az IMF eddig 250 milliárd dolláros keretének 500 milliárddal való kiegészítésén, de ennek még egyharmada hiányzik. Geithner a fejlődő országokhoz fordult azzal: ezt a részt finanszírozzák ők, demonstrálva növekvő szerepüket a világgazdaságban, azok azonban előbb biztosítékokat akarnak arra, hogy nagyobb befolyáshoz juthatnak a Nemzetközi Valutaalap döntéshozó folyamatában.
