A G20-ak londoni csúcstalálkozóján három kiemelt téma körül folyt a vita. A gazdasági válságkezelés fiskális aspektusainak összehangolása, azaz az Egyesült Államok elnöke által kezdeményezett, jelenleginél nagyobb mértékű kormányzati ösztönző csomagok hatásainak összehangolása minden bizonnyal nem szerepel majd a végső közleményben.
A francia és a német elnök által sulykolt keményebb pénzpiaci felügyeleti fellépés, melynek első lépcsőfoka az összehangolt szabályozás alapjainak megteremtése lenne az amerikai fél ellenállásán bukhatott volna meg, ám Gordon Brown diadalmas hangvételű sajtótájékoztatóján kiderült: sikerült eredményt elérni a kérdésben. A pénzpiaci felügyelet reformjának fontosságát jelzi, hogy José Manuel Barroso EB elnök szerint az ezen a téren felmutatott megfelelő eredmény nélkül hiteltelen marad a londoni csúcs.
Gordon Brown brit kormányfő délután öt órakor megkezdett sajtótájékoztatóján elmondta: a G20-ak mai kommünikéjében szerepelni fog az árnyékbankrendszer felszámolására vonatkozó javaslat, a hedge fundok és a válság kirobbanásában kulcsfontosságú szerepet betöltő hitelminősítő intézetek jelenleginél szigorúbb felügyelete. A Liechtensteinnel történt szerdai megállapodással megkezdődött az adóparadicsomok felszámolása, megegyezés születhet azokkal az országokkal az adatszolgáltatásról, amelyek jelenleg kedvező adózási feltételekkel és az adatok titokban tartásával akadályozzák a globális transzparenciát.
Brown szerint a banki titoktartás intézményének vége szakadhat a mostani megállapodás révén, a szereplők a közeljövőben összeállítanak egy listát, amelyen azok az országok szerepelhetnek, amelyek nem működnek közre a pénzügyi rendszer reformjában. A brit miniszterelnök szerint a bankok mérlegeinek kitakarítása is folytatódni fog a közeljövőben, egészen addig, amíg a toxikus eszközök miatti bizalomvesztést nem orvosolják.
Gordon Brown sajtótájékoztatójában ismertette a G20-as találkozón rögzített számadatokat is. Az IMF jelenlegi 250 milliárd dolláros segélykeretét 500 milliárd dollárral bővítik, valamint további 250 milliárd dollárt különítenek el az úgynevezett Special Drawing Rights (SDR) alapba, amely bármikor a Valutaalap rendelkezésére áll. Az Európai Unió, Japán, Kína és más országok részvételével további 100 milliárd dollárt különítenek el nemzetközi fejlesztési bankokban, amely kifejezetten a szegényebb országok megsegítését szolgálja.
Az IMF korábbinál nagyobb válságkezelő szerepét jelzi, hogy mind a Valutalapban, mind a Világbankban a mostaninál nagyobb szavazati jogot kaphatnak a gazdasági mélyrepülést különösen megérző, ám annak előidézésében nem közrejátszó feltörekvő piaci országok is. A G20-ak arról is határoztak, hogy az IMF aranytartalékainak értékesítéséből várhatóan befolyó 6 milliárd dollár kizárólag a szegényebb országok megsegítésére fordítható.
Brown szerint a növekedés újraindítása érdekében mintegy 5000 milliárd dollárt pumpálnak a világgazdaságba 2010 végéig. Londonban 1100 milliárd dollár friss tőke bevonásáról egyeztek meg a politikai vezetők, melynek kiemelkedő része az IMF felügyeletével folyhat a világgazdaságba.
