Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Bloomberg információi szerint Geithner csupán az új szabályozás kereteit kívánja megadni, a részletek pontos kidolgozására a későbbiekben kerül majd sor. A fogyasztók és befektetők elleni csalásokkal szembeni erősebb védelem, a felügyeleti szervek, ügynökségek ellenőrzésében meglévő hiányosságok megszüntetése és a nemzetközi partnerekkel való együttműködés javítása szerepelnek Geithner javaslatai között, melyek részleteit az elkövetkező hetekben tárják majd a nyilvánosság elé.
A tervek szerint a gazdasági rendszer szempontjából alapvető cégek számára egy független felügyeletet hoznának létre, azonban a Bush-kormánnyal szemben, mely a Fednek szánta ezt, Geithner nem határozott meg konkrét hivatalt.
Az AIG esete világított rá arra, hogy egy nem banki pénzintézettel szemben nem áll rendelkezésre elegendő kormányzati eszköz probléma esetén megfelelő intézkedések megtételére. Az AIG mélyrepüléséhez nagyban járultak hozzá a kötvénykockázati swap ügyletek, melyek során a biztosító több milliárd dollárnyi szerződést adott el anélkül, hogy a megfelelő tartalékok rendelkezésre álltak volna.
Geithner tervezete kötelezővé tenné a nagy hedge fundok, tőkebefektetési- és kockázatitőke-társaságok számára az Értékpapír- és Tőzsdefelügyeleti Bizottságnál (SEC) való regisztrációt. A regisztrációt követően a társaságok kötelesek lennének információkat szolgáltatni a bizottság számára ügyleteikről és partnereikről, az így kapott adatokat pedig a bizottság megosztaná a kockázati felügyeleti szervvel. Ezáltal korlátozhatnák az alapok rövid távú finanszírozástól való függését, és a felvehető hitelek nagyságát.
Mindezek csak azokra a cégekre vonatkoznának, melyeket a kormányzat a gazdaság szempontjából kockázatot hordozónak ítél, mérete, működésének a pénzügyi rendszerre gyakorolt hatása, tőkeereje, illetve a rövid távú finanszírozási igényei alapján. Kritérium lenne az is, hogy az adott cég mekkora háztartási, vállalati és kormányzati hitelállománnyal rendelkezik, mennyiben forrása a pénzügyi rendszer likviditásának.
Az elvárt tőke elegendően magas lenne többféle kedvezőtlen gazdasági forgatókönyv esetére is. A származékos termékeknél kötelezővé tennék a központi szerződő félen keresztüli kereskedést, a létrehozandó klíringintézetek szerepe csökkentené annak kockázatát, hogy egyetlen vállalat összeomlása az egész piacon végigvonuló hatásokat gerjesszen.
Erősödnének a pénzpiaci befektetési alapokra vonatkozó szabályozások, a nem banki szereplők ellenőrzésének középpontjában pedig a pénzügyminisztérium és az árutőzsde-felügyelet lennének.
