Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Fed nyíltpiaci bizottsága hatalmas léptékű programot jelentett be a héten - annyi hatása már biztosan van a lépésnek, hogy az ECB így még inkább passzívnak tűnik. Időhúzása miatt annak ellenére is bírálják, hogy tudvalevő: a 16 tagú régió jegybankjaként nem tud olyan eszközökkel élni, mint azok, amelyek csak egy ország monetáris politikáját uralják.
Erős nyomás alá került az Európai Központi Bank (ECB) azt követően, hogy a Federal Reserve nagyszabású értékpapír-vásárlási programot jelentett be az USA gazdaságának élénkítése érdekében (Napi, 2009. március 19.). A Fed nem az egyedüli monetáris döntéshozó szerv, amely a kvantitatív enyhítéshez folyamodik, hiszen a brit, illetve a japán jegybank is vesz értékpapírokat a hosszú távú kamatok mérséklése, illetve a növekedés beindítása végett (a Bank of England első körben 75 milliárd fontot szán erre, Japánban pedig ezermilliárd jent költenek banki részvények vásárlására).
Tarthatatlan, hogy az ECB nem csinál semmit, miközben a világ nagy jegybankjai az államadósság felvásárlásával aktívan harcolnak a deflációs kockázatok ellen - fogalmazott a Royal Bank of Scotland vezető európai elemzője a Bloombergnek -, pedig nemcsak a többiek felől nehezedik rá nyomás, hanem az euró árfolyama felől is. A közös európai valuta hatalmasat erősödött a dollárral szemben, miután a Fed bejelentette, hogy 300 milliárd dollár értékben vásárol fel államkötvényeket a következő hat hónapban - ez pedig azt eredményezheti, hogy tovább romlanak az eurózóna 16 országának exportlehetőségei, miközben amúgy is vészesen apad a rendelésállományuk.
Az eurózóna jegybankja is rászánta már magát tőle szokatlan intézkedésre, amikor ősszel korlátlan fix kamatozású refinanszírozási hitelt kezdett nyújtani az európai pénzintézeteknek hat hónapra (a programot azóta ez év végéig meghosszabbította). Ettől nem indult be a kívánt mértékben a bankközi hitelezés, így tovább kellene lépni - vélik elemzők. Az ECB lehetőségei azonban korlátozottak: az uniós szabályok tiltják, hogy közvetlenül az egyes államoktól vegyen kötvényeket, ha viszont a nyílt piacon jelenne meg, akkor nagy vitát válthatna ki, hogy mely országok papírjait preferálja az eurózónán belül. Ez is ok lehet arra, hogy a bank kivárásra játsszék: megvárja, hogy mások lépései elkezdjék húzni az eurózónát is, illetve újabb kamatcsökkentéssel próbáljon időt nyerni annak kitalálására, milyen kvantitatív enyhítésre van mód a bonyolult régióban.
Sovány vigasz lehet az ECB vezetése számára, hogy a Fed legújabb húzásait is sokan kommentálták legalábbis szkeptikusan. A nyíltpiaci bizottság ülése után nemcsak a két- és tízéves lejáratú papírokra fokuszáló államkötvény-vásárlási programot jelentették be, hanem azt is, hogy a novemberben meghirdetett 500 milliárd dolláron felül további 750 milliárd dollárt költ a Fed jelzálog-fedezetű értékpapírok megvételére, ezenfelül a duplájára, 200 milliárd dollárra emeli a Fannie Mae és a Freddie Mac állami jelzálog-finanszírozók adósságainak felvásárlására szánt idei keretet. Mindezzel ezermilliárd dollárt jócskán meghaladóan hízik a Fed mérlege - nem csoda, hogy beindult a metaforákat keresgélő elemzők fantáziája. Volt, aki arról beszélt, hogy elővették a nehézfegyvereket, a Bank of New York Mellon vezető közgazdásza szerint Ben Bernanke elnök életre hívta a "Rambo Fedet", a Goldman Sachsnál működő kollégája viszont "mosogatódézsa-stratégiaként" írta le azt, hogy a Fed most mindent bedobott.
A Goldman szakembere alapvető helyeslése mellett figyelmeztetett is: a központi bank nem tudja csak azzal megoldani a gazdaság gondjait, hogy olcsóvá teszi a pénzt. Ez nem új felismerés, hiszen a Fed hónapok óta azzal küzd, hogy hiába teremtett pénzt, a hitelezők nem akarnak hitelezni, a hitelfelvevők pedig nem akarnak vagy nem tudnak hitelt felvenni. Most a Fed már arra is kísérletet tesz, hogy maga lépjen fel hitelezőként: a The New York Times értesülése szerint a héten az USA pénzügyminisztériumával közösen beindítja a Consumer and Business Lending Initiative elnevezésű programot, amelyben első körben 200 milliárd dollárt szánnak fogyasztói, illetve kisvállalkozói hitelek finanszírozására.
