Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ukrajna megmentése arra lesz elegendő, hogy minimalizálja a hozzá kapcsolódó rendszerproblémák tovagyűrűző hatását, arról viszont szó sincs, hogy a jelentős ukrán kitettséggel rendelkező vállalatok ezzel elkerülhetik a súlyos veszteségeket. Ilyen időkben azonban ennek is tudni kell örülni - teszik hozzá a Concorde stratégiái.
Szűk két hónappal ezelőtt az Ukrajna feletti befolyásért folyó nyugati-orosz geopolitikai ütközet nem csupán eldőlt, hanem a 2009-es gázválsággal döntő momentumához érkezett. Akkor még úgy látszott, hogy az oroszpárti hatalomváltás belátható közelségbe került, viszont az annak bekövetkeztéig szükségképpen elmélyülő politikai válság teljesen működésképtelenné teheti a gazdaságilag amúgy is kétségbeejtő helyzetben lévő Ukrajnát.
Jelenleg azonban úgy látszik, hogy az év eleji gázválság lecsengése után gyorsuló szakasz vette kezdetét a fenti folyamatokban. Az ukrán politikai rendszer jelen állapotában tökéletesen képtelenné vált irányítási-igazgatási feladatai ellátására, a válság a közigazgatásban, a bankrendszerben és a reálgazdaságban egyaránt minőségileg új szintre jutott. Abban nem kivételes Ukrajna helyzete, hogy összehangolt nemzetközi segítség nélkül nem képes elkerülni a totális összeomlást, abban azonban igen, hogy az oroszpárti átrendeződésig tartó átmeneti időszakban súlyos nehézségekbe ütközik a nemzetközi intézményekkel történő elemi együttműködés is.
A kulcskérdés tehát az, hogy Ukrajna nemzetközi partnerei mennyire képesek és hajlandók ezt a helyzetet tudomásul venni, és a maguk eszközeivel kezelni. A Concorde meglátása szerint a teljes összeomlástól való megmentést célzó nemzetközi törekvések ezen a téren jó pályán haladnak, még ha távol is vannak attól, hogy megnyugtatónak lehessen nevezni őket.
Az orosz-ukrán gázválság lezárásával kapcsolatban mindenekelőtt azt kell látni, hogy a szállítások újraindítását lehetővé tevő megállapodás nem Oroszország és az ukrán politikai elit, hanem Oroszország és Julia Tyimosenko miniszterelnök között köttetett meg. Tyimosenko korábbi szövetségese, a nyugatbarát, az országot a NATO és az EU felé kormányzó Viktor Juscsenko nem egyszerűen nem vehetett részt a megállapodásban, hanem annak részleteibe minden jel szerint még utólag sem avatták be. Juscsenko az első pillanattól fogva megkérdőjelezi a szerződés jogszerűségét, az elmúlt másfél hónapban gyakorlatilag minden energiája erre ment el, ez az a téma, amely mentén már-már polgárháborús szintig eszkalálódott az elnök és a miniszterelnök közötti küzdelem. Kettejük szembenállásának kibékíthetetlensége abból fakad, hogy míg Juscsenko továbbra is - immár nyilvánvalóan a végsőkig - kitart függetlenségpárti politikája mellett, addig Tyimosenko látványosan elmozdult Oroszország irányába, minden valószínűség szerint az ő pálfordulása lesz az a momentum, amely Oroszország és Ukrajna nyugati partnerei számára emészthetővé teszi az oroszpárti átrendeződést.
Miközben a két hatalmi központ között minden lehetséges eszközzel zajlik az élethalálharc, a gazdasági összeomlás körülményei között az állam szinte leállt, helyenként már a közalkalmazottak bérének kifizetése is akadozik. A bankrendszer likviditási problémáit manapság természetes módon kézi vezérléssel kezelő jegybankot lebénítja az egyebek között az ő ellenőrzéséért is folyó küzdelem. A munkanélküliség az elmúlt hetekben lódult meg igazán, az átlagos reálbér pedig januárban decemberhez képest 19,4 százalékkal csökkent. Ezek a tényezők a külföldi devizákban felvett hiteleknek a hrivnya összecsuklása miatt drámaian megnövekvő terheivel és az egyre romló kilátásokkal együtt sokkszerű hatást idéztek elő a nemrég még szédítő tempójú gazdasági növekedést megélt országban. Mind gyakoribbak a kisebb tüntetések, a tömeges utcai tiltakozások megszervezésével pedig immár nyíltan fenyegetőznek a roppant népszerűtlenné vált, a felmérések szerint mindössze 3 százalékos azaz szó szerint a statisztikai hibahatár alatt lévő támogatottságot maga mögött tudó függetlenségpárti elnök politikai ellenfelei.
Ilyen körülmények között igazán nem meglepő, hogy a kormányzat nem tudott előállni egy olyan költségvetési tervezettel, amely megfelelt volna az ősszel kapott 16,4 milliárd dolláros IMF hitel következő részletének lehívásához szükséges feltételeknek. A hitelkeretből az első 4,5 milliárd dollárt már megkapták novemberben, a következő, 1,9 milliárd dolláros részlettel kapcsolatban azonban az IMF nagyon határozottan úgy nyilatkozott, hogy a megállapodásnak megfelelő költségvetés nélkül nem fogja felszabadítani.
Ukrajna megmentésének két feltétele van: egyrészt el kell látni annyi finanszírozással, amennyi lehetővé teszi az ország működőképességének fenntartását, másrészt ennek belső menedzselhetősége érdekében közre kell működni politikai rendszerének stabilizálásában. Európa mindkét területen a tettek mezejére lépett a gázválság óta eltelt hetekben. A hatalmasra növelt forrásokkal rendelkező IMF ukrajnai missziójának több mint aktív szerepvállalásáról már volt szó, az IMF azonban az államnak ad pénzt, az ukrán külső adósságállományban viszont szinte marginális az államadósság, így az erősen romló minőségű eszközállománnyal rendelkező bankrendszer közvetlen támogatása megkerülhetetlen. Ennek jegyében februárban az EU ukrán érdekeltségekkel rendelkező bankjai elkezdték ukrán leányaik tőkehelyzetének megerősítését, tőkeemelés formájában vagy alárendelt kölcsöntőke biztosításával, így járt el a Raiffeisen, az Erste, az Unicredit, a BNP Paribas, az OTP, és a PKO. Az anyabankok mellett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is kiterjesztette banksegélyezési programját Ukrajnára, 630 millió dollárt juttatva az ottani bankoknak. Ugyancsak a bankok újratőkésítésére szánja a Világbank azt a 750 millió dolláros hitelt, melynek folyósításáról éppen ezekben a napokban állapodnak meg Ukrajnával, ennek feltételéül pusztán néhány fontos szabályozási változtatást kötöttek ki, melyek között kiemelt helyen szerepel egy átláthatóbb csődeljárás kidolgozása. Ukrajna kért hitelt Oroszországtól is, ezzel kapcsolatban azonban Alekszej Kudrin orosz pénzügyminiszter azt a félreérthetetlen nyilatkozatot tette, hogy Oroszország kész segíteni a FÁK tagállamokat, de azoknak az országoknak, amelyek EU-hoz való csatlakozási terveket dédelgetnek, hitelért is az EU-hoz kell fordulniuk.
Talán mindezeknél érdekesebb az a hír, mely szerint az Ukrajnában eddig csak egy képviseleti irodával jelenlévő, de fontos állami vállalatokat, köztük a Naftogaz-t eddig is rendszeresen finanszírozó Deutsche Bank most, a válság kellős közepén kért engedélyt az ukrán bankfelügyelettől egy ottani leánybank megalapításához. Közleményük szerint ukrán leányuk kizárólag vállalati ügyfélkörrel fog foglalkozni. Nyilvánvaló, hogy erre a lépésre jelen körülmények között nem az ellenállhatatlanul csábító üzleti lehetőségek késztették a német bankóriást. Egyértelmű, hogy politikai megrendelést teljesítenek, a berlini kancellári hivatal alighanem szeretne egy olyan bankot Ukrajnában, amelyen keresztül gyorsan, hatékonyan és megbízhatóan olthatja az elharapódzó tüzet, azaz megtámaszthatja a legnagyobb rendszerkockázatot jelentő vállalatokat, hosszabb távon remélhetőleg nem is ingyen - írja a Concorde elemzésében.
Ami Ukrajna politikai stabilizálását illeti, Európa nem tesz mást, mint utat enged annak, ami elkerülhetetlen. Ennek lényege az, bizonyos feltételek mellett Európa elfogadja, hogy a jövőben Oroszország a jelenleginél jóval nagyobb befolyást fog gyakorolni Ukrajnára.
