Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt év nyaráig úgy látszott, hogy 2008-ban az augusztusi orosz-grúz háború lesz Kelet-Európa legemlékezetesebb eseménye, a 2007 nyarán kezdődött pénzügyi válság alig érintette a térséget. Az őszi hónapok azután gyökeres fordulatot hoztak: a gazdasági krízis elmélyülése viharként söpört végig a régió sérülékeny gazdaságú országain, s ha különböző mértékben is, de bizonyosan komoly nyomot hagy fejlődésükön - állítja a Financial Timesban megjelent összefoglalójában Stefan Wagstyl, a lap publicistája. A kelet-európai gazdaságok felzárkózásának segítése érdekében létrehozott Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kevesebb mint felére, 6,3 százalékról háromra mérsékelte a térség 2008-as GDP-növekedésére adott előrejelzését, s bár ez az átlag jelentős eltéréseket takar, minden érintett ország megszenvedi korábbi elmaradottságának következményeit.
A sérülékenyebb országok között van Magyarország és Ukrajna, amelyek az IMF-hez fordultak segítségért, de szorosan követi őket Lettország is. Románia, Bulgária és Szerbia, a Balkán három legnagyobb gazdasága esetében a folyó fizetési mérleg magas hiánya ad okot aggodalomra, Lengyelország, Csehország és Szlovákia ugyan Magyarországgal összehasonlítva elég jól állja a válságot, még elfogadható növekedést is vár 2009-ben, ám az utóbbi két országnál nagy kockázatot jelent, hogy gazdaságuk erősen függ az egyik leginkább szenvedő gazdasági ágazattól, az autóipartól, a lengyel bankok pedig az Európai Központi Banktól kaptak segítséget likviditásuk megszilárdításához. Oroszország, a régió legnagyobb gazdasága az elmúlt hónapokban gyorsan élte fel devizatartalékait, mert a jegybank rubelvásárlással igyekezett védeni a hazai valuta árfolyamát, amit az erodált, hogy az orosz-grúz háború, a pénzügyi válság és az ország gazdasági alapját jelentő energiahordozó-exportból származó bevételek zuhanása miatt a külföldi befektetők gyors ütemben elkezdték kivonni tőkéjüket.
A régió elsősorban attól szenved, hogy az elmúlt években a fejlett világból útra kelt tőke legnagyobb felvevőpiaca volt, s ez a forrás hirtelen elapadt. Oroszországot és Ukrajnát különösen érzékenyen érinti ez a fejlemény, mivel ezek az országok közvetlenül a tőkepiacokról jutottak külső forráshoz, míg a Európai Unióhoz csatlakozott kelet-közép-európai országok a nyugati bankrendszerre támaszkodnak, és az anyabankok saját gondjaik ellenére sem hagyják magukra az ezekben az országokban működő, az elmúlt években igen jól jövedelmező leányaikat.
Ugyanakkor a térség nem vesztette el korábbi vonzerejét: a jól képzett, de olcsó munkaerő, a nagy belső piac, a sok vállalkozó szellemű ember esélyt nyújt arra, hogy Kelet-Európa hosszabb távon megtartsa vonzerejét a külföldi befektetők szemében. Az EU-tagországok előtt emellett ott lebeg az euróbevezetés lehetősége, ami stabilizálhatja pénzügyi helyzetüket és javíthatja tőkevonzó képességüket. Nem könnyíti meg Kelet-Európa helyzetét, hogy a befektetőknek továbbra is politikai kockázatokkal kell számolniuk. Kiemelkedő példája ennek az orosz-grúz háború, de Moszkva fenyegetően lépett fel Prágával és Varsóval szemben is, amikor a cseh és a lengyel kormány beleegyezett az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeinek csehországi és lengyelországi telepítésébe. Oroszország azzal fenyegetőzik, hogy válaszul a kalinyingrádi enklávéba telepít rakétákat. Moszkva abban bízhat, hogy a válsággal küszködő EU-nak, illetve az ugyanezzel szembesülő új amerikai elnöknek, Barack Obamának megéri gesztusokat tenni - például jegelni a rakétarendszer kiépítését - a jobb viszony érdekben. A Nyugat emellett Koszovó ügyének rendezésében is érdekelt, ami szintén nem megy Oroszország nélkül.
