Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A G20-ak nyilatkozata reményt kelthet, hogy hét esztendő után a már csaknem eltemetett dohai forduló feltámad hamvaiból. Mi a brüsszeli álláspont - kinek kell most inkább engednie?
- A múlt század nagy világgazdasági válsága akkor mélyült el, amikor az amerikaiak erős importkorlátozásokat vezettek be. Ebből remélhetőleg tanult az egész világ, de az EU mindenképpen. A gazdasági bizalom erősítéseként áttörést kellene elérni a dohai fordulóban. Az EU most - szokatlan módon - nem lenne gátja a megállapodásnak. Szokatlan módon, mert az összes WTO-, illetve előtte GATT-fordulóban a legnagyobb vita mindig az unió közös agrárpolitikája, a termelési támogatások, a piacvédelem mértéke körül volt. Most viszont az EU, építve a közös agrárpolitika 2003-ban megkezdett reformjára, jelentős engedményeket tett az agrártámogatások visszafogásában, az exportszubvenció megszüntetésében és a részleges piaci liberalizációban, amellyel kikerült a fő tűzvonalból. A vita most főleg az USA és a nagy feltörekvő gazdaságok között van, mert Washington szerint a fejlődő gazdaságok piacnyitása nincs arányban az amerikai piacnyitással és az agrártámogatások leépítésével. A júliusi tárgyalások felrobbanását is a fejlődő országok által az agrártermékekre alkalmazható átmeneti védintézkedések szabályai körüli vita okozta.
- Európai és amerikai cégek vezetői a közelmúltban levélben fordultak Washingtonhoz és Brüsszelhez, azt kérve, hogy a gyors megállapodásra való törekvés ne vezessen olyan egyoldalú engedményekhez, amelyek nem eredményeznék új exportpiacok megnyitását. Mennyire vehető ez figyelembe?
- Valóban volt a cégek részéről egy ilyen kezdeményezés, ugyanakkor az is tény, hogy az EU-tagok többsége támogatja az Európai Bizottság által javasolt keretmegállapodást, ami a fő paramétereket rögzíti a forduló befejezéséhez, de még sok munka van hátra. A tagok többsége úgy gondolja, hogy a jelenlegi helyzetben ez - ha nem is tökéletes, de - elfogadható, tényleges liberalizációt hozó megállapodás lenne. A fejlődők az előző tárgyalások eredményeként és részben a saját kezdeményezésükre hozott liberalizációs, vámcsökkentő lépések miatt rendelkeznek tartalékkal - a magas szerződéses vámjaik és a most ténylegesen alkalmazott, jóval alacsonyabb vámjaik között. Ezeket a főleg ipari termékeknél alkalmazott alacsony vámokat bármikor különösebb akadály nélkül visszaemelhetnék a magas védővámok szintjére.
- Ez olyan legális lehetőség, amelyet még a GATT-megállapodás tartalmazott?
- Igen, két eset volt. Az egyikben a dél-amerikai országok az uruguayi forduló során egységesen 35 százalékban rögzítették a maximális vámszintjüket, bár az már akkor is ennél jóval alacsonyabb szinten volt. Brazíliában vagy Argentínában ma 10-11 százalék körüli az átlag, bár egyes érzékeny termékeknél felmennek a maximumig, a nagy többségnél jóval ez alatt vannak. A másik eset India és néhány más ázsiai ország, amelyek 2000-ig a valóságban is magas vámtételeket alkalmaztak, de saját elhatározásból csökkentették a vámtételeket és ez gazdaságuk szárnyalásához vezetett.
- Az uniós közös agrárpolitika (CAP) minapi felülvizsgálatában az Európai Bizottság javaslatait jelentősen módosították, késleltetve a világpiaci árak belső érvényesülését, a bécsi Der Standard már csak "reformocskáról" írt.
- A WTO mezőgazdasági tárgyalócsoportjának elnöke már a júliusi miniszteri találkozót megelőzően letette a maga - számokkal is megtűzdelt - javaslatát három területen, hogy milyen vállalásokat kellene tenniük a fejlett és a fejlődő országoknak. Az Európai Bizottság figyelembe vette a már eldöntött és még várható CAP-reformlépéseket és igyekezett ezek keretén belül maradni. A tagállamok valóban felhígították a reformjavaslatokat, de nem szabad elfelejteni: a tárgyalásokat legjobb esetben 2009 második felében fejezhetik be, a ratifikáció miatt ez 2010 közepén vagy végén léphet hatályba. A fejlett országoknak öt év alatt kell megtenniük a támogatás- és vámcsökkentő lépéseket, mire tehát az EU eljut oda, akkorra már az új, 2013-at követő költségvetési perspektíva keretében kell megállapodni a CAP további reformjairól.
- Oroszország nem tagja a WTO-nak, pedig már négy éve úgy tűnt, hogy - legalábbis az EU-val - rendeztek minden vitás kérdést. Mi akadályozza a megállapodást?
- A WTO-tárgyalásoknak két elemük van: egyrészt minden tagország az árukat vagy szolgáltatásokat érintő piacnyitási igényeiről kétoldalú megállapodást köt az újonnan csatlakozókkal. Ebben az EU négy éve megállapodott Moszkvával. A megállapodás másik, multilaterális eleme az átfogó, rendszer jellegű vállalásokról szól, a különböző WTO-szabályozások átvételének a módjáról, mértékéről, ütemezéséről - ezekről még nincs egyezség. Így itt már nem a piacnyitásról van szó, hanem arról, hogy Oroszország a különböző gazdaságpolitikai területeken - többek között a saját exportjára vonatkozó - szabályait miként alakítja.
- És tárgyalnak?
- Igen, annak ellenére is, hogy közismert: az EU jelentős mértékben támogatta Grúziát az augusztusi háborút követően, de az unió szétválasztotta ezeket a politikai megfontolásokat az orosz WTO-csatlakozáshoz fűződő érdekektől. Technikailag az orosz csatlakozási szerződésnek több mint 90 százalékára vannak már egyeztetett, kialkudott szövegek és még mintegy két tucat nyitott kérdés van a több száz oldalas csatlakozási jegyzőkönyvben. Az EU-nak a legfontosabb az orosz nyersanyagokra vonatkozó exportvámok kérdése - mostanában leginkább a nyersfavámoké. Az orosz fára épül egy sor tagállam, elsősorban az északiak, baltiak, lengyelek papír- és faipara. Az oroszok 2009 elején a kereskedelmet gyakorlatilag megölő hatalmas mértékben, a jelenlegi 25-ről 80 százalékra akarták emelni az exportvámokat. Ezt most elhalasztották, ami arra utal, hogy ők sem akarják feltétlenül a törésig vinni a dolgot. Ez még nem jelenti a kérdés megoldását. Ráadásul e vámok részben - a vas- és acéltermékre vonatkozóak - szerepelnek a hatályos EU-orosz kétoldalú megállapodásban is, azaz az orosz fél egyoldalúan nem módosíthatja azokat. Ám Moszkva szerint a többi termék esetében amíg nem WTO-tag, addig nincs jogi kötelezettsége, addig emelheti a vámokat, amíg akarja. Az EU viszont arra a gyakorlatra hivatkozik, miszerint a csatlakozó országok nem szoktak az ellenkező irányba tartó lépéseket tenni.
- Putyin napokban prezentált 55 pontos programja az ellentétes irányba megy: agrárimportkvótákat csökkentene és vámokat emelne, például a használt autókét…
- E tervek nyilvánosságra kerülése után széles körű vita bontakozott ki, nemcsak az EU-val tárgyalnak az oroszok, de az amerikaiakkal is, mivel mindez őket ugyancsak érzékenyen érintené. Részben emiatt még nincs végleges döntés a változások bevezetéséről. A WTO-megállapodás az első fontos lépés a további piacnyitás felé, a most újratárgyalt EU-orosz együttműködési és partneri szerződés például már előirányozza a szabadkereskedelmi egyezmény megkötését is. Ez azonban csak akkor kerülhet napirendre, ha Oroszország előbb csatlakozik a WTO-hoz.
- Az orosz gazdaság sebezhetősége a mostani válságban világosan kiderült - ha az olaj- és gázjövedelmek látványosan zsugorodnak, akkor Moszkva is engedményekre kényszerül. Felkészült az EU erre a forgatókönyvre?
- Ezelőtt két hónapig az orosz vezetés a magyar fülnek is ismerős érveket használt, azt az álláspontot képviselte, hogy "hozzánk nem fog begyűrűzni". Hangsúlyozták, hogy erős az orosz gazdaság, hatalmas a devizatartalék, azt folyamatosan növelik az exportbevételek is. Az utóbbi két hónap azonban bebizonyította, hogy Oroszország is kellően nyitott és függ a világkereskedelemtől annyira, hogy megérezze a negatív hatásokat. Az olajár a júliusi rekordok után most 50 dollár körül jár, a rubel és egy sor orosz vállalat gyengülése, az orosz tőzsde óriási mértékű tőkevesztése megrendítette a gazdaságot. Az orosz félnek érdeke a mielőbbi WTO-csatlakozás, ezt Dmitrij Medvegyev elnök is belátta. Így ugyanis velük szemben is megszűnnének a még meglévő megkülönböztető intézkedések, például a mennyiségi kvóták alkalmazása. A tagság bizalmat ad a külföldi beruházóknak is, felgyorsítja a tőkebefektetéseket, a gazdaság fejlődését.
- Mikorra számít Brüsszel Oroszország WTO-tagságára?
- Reméljük, hogy az új amerikai elnök 2009 elején tisztázza az amerikai kereskedelempolitika irányait, a dohai tárgyalások menetét. Az orosz WTO-tagság ügyében meg kell várni, hogy az Obama-kormányzat cselekvőképes legyen; technikailag megvan a lehetőség arra, hogy az oroszok a jövő év vége előtt csatlakozzanak.
